A vonatok esőben is képesek leküzdeni az emelkedőket, ami a fizika csodáinak köszönhető. De vajon miként képesek ezek az acélóriások felkapaszkodni a csúszós síneken? A válasz a kerék és sín közötti tapadásban rejlik.
A vonatok kerekei, ellentétben az autók gumijaival, acélból készülnek, és a sín is acélból van. Az eső vizes felületet eredményez, ami csökkenti a tapadást. Azonban a vonatoknak különféle módszereik vannak ennek a leküzdésére.
A vonatok kerekei csonka kúp formájúak, ami segíti a síneken való egyensúlyozást. Ez a kialakítás nemcsak a kisiklást akadályozza meg, hanem esőben is előnyös. A kúp alakú kerék érintkezési felülete kicsi, így a víz könnyedén eltávozik alóla.
Az Alpokban néhol fogaskerekes közlekedést alkalmaznak a meredek emelkedőkön, de az európai vasutak többsége fogaskerekek nélkül is működik. A vonatok kerékkialakítása és a súlyuk segít a megfelelő tapadás elérésében.
A mozdonyok homokszóró rendszerekkel vannak felszerelve, amelyek javítják a tapadást, főleg jegesedéskor, de esős időben is hatékonyak lehetnek. A homok szórása növeli a kerék és sín közötti súrlódást, megakadályozva a csúszást.
Régebben a mozdonyvezetők manuálisan adagolták a homokot, de ma már az érzékelők automatikusan aktiválják a rendszert, ha csúszást észlelnek. Ez a technológia segít stabilan tartani a vonatot az esős körülmények között is.
Az emelkedők leküzdésére gyakran használnak több mozdonyt. Az egyik mozdony elöl, a másik hátul helyezkedik el, hogy biztosítsa a vonat megfelelő húzóerejét és megakadályozza a megcsúszást. Ez különösen hasznos, ha az első mozdony kerekei megcsúsznak.
A hosszú tehervonatok sok kereke és a mozgás közbeni súrlódás miatt a kerekek és a sínek is felmelegszenek. Ez a hő elpárologtatja a vizet, így a hátsó mozdony száraz síneken haladhat. A kerekek kúpos formája pedig tovább segíti a víz eltávolítását.
