A szovjet panelházak különleges építészeti és mérnöki megoldásokkal rendelkeztek, melyekben a kényelem és a biztonság közötti egyensúly megteremtése gyakran komoly kihívást jelentett. Az épületek magasságának és a gázhasználatnak a kérdése különösen fontos szerepet játszott ebben a történetben.
A borscsos fazék alatt lobogó kék láng kontrasztban áll az elektromos tűzhelyek lassú melegedésével, amely a szomszédos toronyházakban megszokott látvány. Ezek az eltérő megoldások a szovjet mérnöki gondolkodás eredményei voltak, ahol a tűzoltólétra hossza és a fizika törvényei találkoztak a panelépítés gazdaságosságával.
A szovjet időszakban a kilencemeletes épületek magassága nem véletlen volt. A tűzoltóautók létrái csak 26-28 méter magasra tudtak biztonságosan nyúlni, így a kilencedik emelet volt a határ, amely fölött a mentés már nem volt garantált. A tizedik emelet pedig már a veszélyzónába esett.
A tizedik emelet megépítése gazdaságilag nem volt kifizetődő, mivel az építési szabályok ezen a magasságon túl szigorúbbak lettek, ami jelentős költségnövekedést okozott. A kilencemeletesek egyszerűbb és biztonságosabb megoldások voltak, míg a tizenhat emeletesek esetén a költségek jobban eloszlottak több lakás között.
A természetes szellőzés rendszerét a szovjet építészetben a hőmérséklet-különbség működtette. Télen hatékonyan működött, de nyáron a forró külső levegő miatt a rendszer gyakran visszafelé kezdett működni, ami veszélyes gázszivárgásokat okozhatott a magasabb emeleteken.
A metán, mint könnyebb gáz, a szellőzőkürtőkben fennakadva terjedhetett a lakások között, különösen a nyári hónapokban, amikor a természetes huzat megszűnt. Az ilyen helyzetek elkerülése érdekében a toronyházakban gyakran váltottak villanytűzhelyekre, amelyek nem jelentettek ugyanilyen robbanásveszélyt.
A gáznyomás a magasabb emeleteken csökkent, ami instabil lánggal és potenciális veszélyekkel járt. A tűz kialudhatott, és a gáz felhalmozódhatott, ami robbanást okozhatott, ha nem szabályozták megfelelően. Az ilyen problémák elkerüléséhez bonyolult nyomásszabályozó rendszerekre lett volna szükség, amelyeket költséges lett volna tömegesen alkalmazni.
A panelházak szerkezete, amely betonlapokból állt, különösen érzékeny volt a gázrobbanásokra. Egy ilyen esemény könnyen okozhatott progresszív omlást, ahol az épület egész emeletei összeomlottak, mint egy kártyavár. Ezért a gáz használata a panelházakban szigorúan szabályozott volt.
A modern építészeti megoldások, mint például a sárga gázcső, amely a homlokzaton fut, lehetővé teszik a központi kazánrendszerek használatát. Így a gáz nem kerül közvetlenül a lakásokba, hanem a kazánházakban hasznosul, ami biztonságosabb megoldást nyújt a lakóépületek számára.
