Aki már figyelt meg leszálló repülőgépet, bizonyára észrevette a kerekek érintésekor keletkező füstfelhőket. Ezek a pillanatok nem csupán látványosak, de betekintést nyújtanak a repülőgépek kerekeinek terhelésébe is.

A légiközlekedésben nagy hangsúlyt fektetnek a biztonságra, ezért minden új ötletet alaposan tesztelnek. Felmerült már az a javaslat, hogy a kerekeket a földet érés előtt a repülési sebességre pörgessék fel. Elméletben ez csökkenthetné a kopást és a füstöt, de a gyakorlatban komoly kihívásokkal járna.

A kerekek előzetes felpörgetése azonban több problémát vet fel, mint amennyit megold. A modern utasszállítók kerekei nehezek, és felgyorsításukhoz erős rendszerek szükségesek, amelyek növelnék a gép tömegét és komplikálnák a szerkezetet.

Ezen túlmenően, a felpörgetett kerekek lendkerekekként működnének, ami meghosszabbítaná a fékutat, és növelné a pályaelhagyás kockázatát. A repülőgép fékrendszerének nemcsak a haladási energiát, hanem a kerekek forgási energiáját is el kellene nyelnie.

A pontos szinkronizáció is kihívást jelentene, mivel a repülőgép sebessége leszálláskor változó lehet. Ha a kerekek nem pontosan a szükséges sebességgel forognak, az további terhelést okozhat a futóműnek.

A repülőgép-abroncsok úgy vannak tervezve, hogy ellenálljanak az ilyen típusú terhelésnek, és többszöri leszállást elviselnek. A gumikopás nem jelent akkora gazdasági veszteséget, hogy megérné a kerekek előzetes felpörgetésével járó kockázatokat és költségeket vállalni.

A futóművek az évtizedek során kevésbé változtak, mint a repülőgépek egyéb részei. Bár az új technológiák, mint a blokkolásgátlók megjelentek, az alapvető koncepció változatlan maradt, mert a megbízhatóság és a biztonság a legfontosabb.

A repülőtereken a gumimaradványok eltávolítása és az abroncsok felújítása gyakori. A felpörgetésből származó gazdasági előnyök eltörpülnek a megnövekedett karbantartási költségek és biztonsági kockázatok mellett.