A lazac Wellington egy olyan különleges fogás, amely látványával és ízeivel egyaránt elvarázsolja az asztaltársaságot. Az ünnepi étel nemcsak elegáns megjelenésével, hanem harmonikus ízvilágával is lenyűgöz. Tökéletes választás különleges alkalmakra vagy akár egy hétvégi családi ebédhez.
A Wellington-módra készült ételek különleges helyet foglalnak el a gasztronómiában, mivel a klasszikus technikát modern alapanyagokkal ötvözik. A ropogósra sült leveles tészta és a szaftos töltelék kombinációja garantált sikert arat, és lenyűgözi a családot. A lazac Wellington azoknak ajánlott, akik szeretnék kipróbálni ezt a klasszikus módszert egy modernebb formában.
A Wellington-mód kifejezés a Beef Wellingtonból ered, amely egy angol klasszikus étel, Arthur Wellesley, Wellington hercegéről elnevezve. A technika lényege, hogy a fő alapanyagokat, mint a marhahúst vagy halat, ízesített rétegekkel vonják be, majd leveles tésztában sütik meg. Ez az eljárás elegáns megjelenést és gazdag ízvilágot biztosít az ételnek.
A lazac wellington elkészítéséhez először egy serpenyőben kevés olajon elkezdjük dinsztelni a nagyon finomra vágott salottahagymát. Amint egy kicsit megpuhult, hozzáadjuk a szintén nagyon finomra vágott csiperkegombát.
Addig sütjük a keveréket, amíg a gombának már teljesen elfőtt a leve. Rádobjuk a bébispenótot, ami 1-2 perc alatt teljesen össze fog esni. Levesszük a tűzről és hozzákeverjük a zúzott fokhagymát, citromhéjat és a friss kakukkfüvet.
A keveréket hagyjuk kicsit hűlni, majd hozzákeverjük a krémsajtot és sóval ízesítjük. Ízlés szerint botmixerrel áttörhetjük, így még krémesebb, homogén élénk zöld masszát kapunk.
A palacsinta elkészítéséhez egy magas falú edényben a tojást, lisztet, spenótot, sót és a tej 2/3-át botmixerrel pürésítjük. Annyi tejet adunk még hozzá, hogy egy híg palacsintatésztát kapjunk.
Egy serpenyőt vékonyan kikenünk olajjal és közepes hőfokon elkezdjük kisütni a palacsintákat. Amint átsült az első oldala, rögtön megfordítjuk és 20-30 másodperc után félretesszük. A palacsintákat nem kell pirítani, szeretnénk, hogy élénk zöld színe maradjon.
A folyamatot folytatjuk a hátralévő tésztával, majd hagyjuk teljesen kihűlni.
A lazacot megtisztítjuk, lebőrözzük, kiszálkázzuk, és két egyforma 40 dkg-s szeletre vágjuk. Fontos, hogy tényleg egyforma méretű legyen, mivel így lesz egyenletes és igazán mutatós a wellington. A halszeleteket enyhén sózzuk.
Az asztalra kiterítünk több nagy darab fóliát és ráhelyezzük egy rétegben a palacsintákat, majd arra az egyik lazacfilét. Rákenjük a tölteléket és befedjük a másik szelet lazaccal. A palacsintát fogva szorosan feltekerjük, majd a fóliába csavarva hengerré formázzuk. A tekercset legalább 1 órára hűtőbe tesszük.
Az egyik leveles tésztát kiterítjük a munkafelületre és óvatosan ráhelyezzük a palacsintába tekert halat.
Kevés vízzel felvert tojással lekenjük a tésztát a lazac körül, majd rátesszük a másik leves tésztát is. Jól összenyomkodjuk, ügyelve arra, hogy minél kevesebb levegő maradjon belül. A felesleges tésztát levágjuk, de hagyjunk egy kb. 2 cm széles peremet, amit jól nyomkodjunk le villával.
A tésztarudat egyenletesen lekenjük tojással és ízlésünknek megfelelően díszítjük. Ezen a ponton érdemes hűtőbe tenni legalább 1 órára, de lehet akár egy éjszakára is.
A pihentetett wellington tetejére pár apró szellőzőnyílást vágunk, hogy a gőz ki tudjon jönni, majd 200°-os légkeveréses sütőben kb. 20-30 perc alatt – vagy amíg a lazac el nem éri a 40°-os maghőmérsékletet - aranybarnára és ropogósra sütjük.
Tálalás előtt legalább 10 percig pihentetjük.
