A középkori arisztokrácia és királyi családok életében a házasság elhálása nem volt magánügy. Az eseményt gyakran számos szemtanú jelenlétében tartották, hogy biztosítsák a házasság törvényességét és megakadályozzák annak későbbi érvénytelenítését.
A nemes hölgyek életében a házasságkötés ceremóniája nem csupán egy privát esemény volt, hanem gyakran a nyilvánosság előtt zajlott. Az ifjú feleségek gyakran félénken, de elszántan néztek szembe a várható kihívásokkal, miközben a társadalmi elvárásoknak próbáltak megfelelni.
Medici Mária és IV. Henrik házassága kölcsönösen előnyös volt, bár Mária nemes származása ellenére, nem rendelkezett királyi vérrel. Az első éjszaka előtt Mária parfümökkel készült, míg férje csatából visszatérve, kevéssé kifinomult állapotban jelent meg.
Henrik nem volt híres kifinomultságáról, sőt, inkább izzadság és fokhagyma illata lengte körül. Mária azonban nem hagyta, hogy ez megrendítse, még akkor sem, ha férje nem tartotta szépnek őt.
Az ifjú XIII. Lajos és Ausztriai Anna esküvője után a fáradalmas szertartást követően Medici Mária, az anyakirályné, erőszakkal vitte fiát a menye szobájába, hogy a szövetség megpecsételődjön. Ez az esemény kínosan hatott az ifjú párra, akik ezért hosszú ideig kerülték egymást.
A középkorban a válás szinte lehetetlen volt, de néhány kiskaput kihasználva, mint például a férfi impotenciája vagy a nő meddősége, az egyházi válás mégis lehetséges volt. Ezen kiskapuk miatt vált fontossá a házasság elhálásának tanúsítása.
Hedvig Eleonóra és X. Károly Gusztáv svéd király nászéjszakája igen ünnepélyes volt, ahol a családtagok és közeli bizalmasok jelenlétében történt az esemény. A nászágy megáldására egy pap is jelen volt.
A középkori Franciaországban is hasonló gyakorlat volt megfigyelhető, ahol a házasság elhálását gyakran bizalmasok vagy akár papok jelenlétében tartották, hogy szentesítsék a frigyet. Ez biztosította, hogy a házasságot jogilag és társadalmilag is elismerjék.
