Az emberi kapcsolatok bonyolultsága és a monogámia eszményének történelmi háttere gyakran ütközik a romantikus elképzeléseinkkel. A monogámia, mint társadalmi norma, számos kulturális és történelmi réteget hordoz magában, amelyek gyakran eltérnek a valóságtól.
A gyerekkorunk mesevilága és a romantikus filmek elültetik bennünk az örök szerelem eszményét, ahol a boldogság garanciája az "igazi" megtalálása. Azonban a valóságban a kapcsolatok nem mindig felelnek meg ennek a romantikus képnek, amit a mesék és a filmek sugallnak.
Az antropológusok szemszögéből a monogámia nem mindig volt a történelem alapvető normája. George Murdock híres kutatása szerint a világ társadalmainak mindössze 16%-a gyakorolja a szigorú monogámiát, míg a többi 84% másfajta kapcsolati formákat alkalmaz, mint például a poligínia vagy a poliandria.
A poligínia, ahol egy férfinak több felesége van, a vizsgált társadalmak jelentős részében elfogadott volt. Az antropológiai adatok alapján ezeket a variációkat sokkal inkább jellemzőnek találjuk az emberiség történetére, mint a monogámiát, amely csupán egy a sok kapcsolati forma közül.
Az emberi biológia is érdekes tanulságokat kínál. Az evolúciós biológia szerint a hímek és nőstények méretbeli különbségei, valamint a sperma verseny a különböző szaporodási stratégiákat tükrözik. Az emberek középúton helyezkednek el, ami arra utal, hogy az evolúciós múltunk változatos lehetőségeket támogatott.
A női orgazmus szintén érdekes kérdéseket vet fel a monogámia szempontjából, hiszen a fogantatás szempontjából nem szükséges. Néhány szakértő úgy véli, hogy ez a jelenség a többpartnerű kapcsolatok evolúciós előnyeihez kötődhet.
A monogámia elterjedése gyakran a gazdasági és társadalmi struktúrák alakulásához kapcsolódik. A magántulajdon és az öröklési rendszer megjelenése fontos szerepet játszott abban, hogy a monogámia mint norma kialakuljon, mivel ez biztosítja az apaság bizonyosságát és az örökség zavartalan átadását.
A kereszténység is jelentős hatással volt a monogámia intézményesítésére. Az egyház évszázadokon át hirdette, hogy az egyetlen Istennek tetsző kapcsolat a monogám házasság. A gyarmatosítás során az európai birodalmak a monogámia ideológiáját is terjesztették világszerte, gyakran kényszerrel.
A romantikus szerelem eszménye gazdasági érdekeket is szolgál. Az iparágak, mint az esküvőszervezés vagy az ékszeripar, hatalmas hasznot húznak az "örökké tartó szerelem" ígéretéből. Emellett a monogámia az ellenőrzést is egyszerűsíti, hiszen a nukleáris családok könnyebben irányíthatók.
A monogámia fenntartása a társadalmi normák része, bár gyakran nem felel meg az emberi kapcsolatok valóságának. Az, hogy mi az igazán működőképes egy kapcsolatban, az csak azokra tartozik, akik abban élnek, és nem a társadalmi elvárásokra.
Végső soron a boldog kapcsolatok az őszinteségen és a kölcsönös tiszteleten alapulnak. A társadalom által diktált keretek nem mindig szolgálják az egyéni boldogságot. Az emberi szexualitás és kapcsolatok sokszínűsége megkérdőjelezi a monogámia kizárólagosságát, így fontos az őszinte párbeszéd az alternatívák elfogadásáról.
