Eliza Donnithorne története, amely Dickens egyik híres karakterét is megihlette, a viktoriánus kor egyik különleges eseménye. Egy menyasszony, akinek sorsa a szerelem és a csalódás drámáját hordozza magában, és amely évtizedekkel később is érdeklődést vált ki.

A menyasszony, Eliza, az esküvő napján feszülten várta vőlegényét, ám az soha nem jelent meg. A vendégek zavarodottan álltak, míg a menyasszony rezzenéstelen arccal jelezte, hogy mindenki távozhat. Eliza ezt követően bezárkózott otthonába, és több mint három évtizedig nem hagyta el a házat.

A család története messze földön ismert volt. Eliza 1821-ben született egy brit tisztviselő családjában, és életét már fiatalon megnehezítették a sorscsapások. Egy tragikus indiai költözés és édesanyja kolerában bekövetkezett halála mind-mind nyomot hagytak rajta.

Fiatal korában Elizát Londonba küldték, ahol bátyja családjánál élt. Ott azonban inkább teherként tekintettek rá, mintsem családtagként. Az apjával való találkozás Sydney-ben új reményeket adott neki, ám a sors újabb csapást mért rá az esküvő napján.

Eliza apja, James Donnithorne, jelentős vagyont halmozott fel, és lányának is fényes jövőt szánt. A társadalmi események és bálok azonban nem vonzották Elizát, aki inkább a templomban töltötte idejét. Itt találkozott George Cuthbertssonnal, aki bár jómódú volt, Eliza szívét is elnyerte.

A városban elterjedt, hogy George inkább az anyagi haszon miatt érdeklődik Eliza iránt, bár a lány szépsége is vonzotta. Az apja eleinte nem nézte jó szemmel a kapcsolatot, de végül beleegyezett a házasságba, amit 1851 tavaszára terveztek.

Az esküvő napján Eliza ragyogott a drága menyasszonyi ruhájában, amelyet Franciaországból hozattak. A vendégsereg izgatottan várta a ceremóniát, de a vőlegény, George, sehol sem volt. Az esemény elmaradt, és Eliza magára maradt a csalódottságával.

Eliza soha nem vette le a menyasszonyi ruháját, és a világ elől elzárkózva élt tovább. A városiak csak "őrült menyasszonyként" emlegették, miközben ő teljes magányban töltötte napjait. Az apja halála után is ugyanolyan visszavonultan élt, csak néhány hűséges szolgát tartva maga mellett.

Végül, halálakor is menyasszonyi ruhában találták meg, a háza pedig úgy maradt, ahogy az esküvő napján volt. A történet szerint Eliza szomorú sorsa inspirálta Charles Dickens-t a "Szép remények" című regényének megírására, ahol Miss Havisham karaktere tükrözi az ő életét.

Elizát 1886-ban temették el, apja mellé. Az ő története az idő múlásával is megőrizte varázsát, és a Dickens-i irodalom részévé vált, ahol az elhagyott menyasszony alakja örökké él.