A tudományos közösség meglepő felfedezéssel találkozott: Doggerland, a mai Északi-tenger alatt rejtőző terület, valaha buja erdőségekkel és gazdag élővilággal rendelkezett. A legújabb kutatások szerint ez az elfeledett világ sokkal korábban virágzott, mint ahogy azt eddig hittük.
Az alábbi képen Doggerland egykori tájai elevenednek meg, amelyek egykor az emberi élet paradicsomai lehettek.

Kutatók felfedezték, hogy már több mint 16 ezer évvel ezelőtt tölgy-, szil- és mogyoróerdők borították Doggerland területét. Ez a homokpad Nyugat-Európa partjaitól nem messze terült el, és korábban kopárnak hitték a jégkorszak idején. Azonban új bizonyítékok szerint a terület élettel teli volt, ahol az élővilág pezsgése dominált.
A tudósok egy meglepő eredményhez jutottak: egy olyan fafaj DNS-ét találták meg, amelyről úgy vélték, hogy már 400 ezer éve kihalt a régióban. Ez azt sugallja, hogy Doggerland a jégkorszak alatt is menedéket nyújthatott különböző fajok számára.
Doggerland egy része még a tengerszint emelkedése után is megmaradt, így az emberek hosszú ideig élhettek ezen a területen.
Ez a gazdag környezet ideális volt a korai emberek számára. Az erdők bőséges vadállományt és ehető növényeket biztosítottak, miközben védett élőhelyet is nyújtottak.
A kutatók 252 mintát gyűjtöttek tengeri üledékekből, az úgynevezett ősi DNS-t felhasználva rekonstruálták a táj növény- és állatvilágát. Az eredmények új megvilágításba helyezik Európa múltját.
A Doggerland felfedezése komoly kérdéseket vet fel az erdők gyors terjedéséről a jégkorszak után, valamint az első európai emberek lehetséges lakóhelyeiről.
Doggerland már nem csupán egy eltűnt földdarab, hanem az emberi történelem és a természet közös múltjának fontos fejezete.