A csontvesztés sokakat érint, de van megoldás a megelőzésre

A csontvesztés gyakran rejtve marad, és sokan nem is sejtik, hogy érintettek lehetnek. Mégis, ez a folyamat súlyos következményekkel járhat, és a felnőttek nagy része tapasztalhatja anélkül, hogy tudna róla.

A csontok állandóan megújulnak, mivel a szervezet folyamatosan bontja le a régi csontszövetet és épít újat. Fiatal felnőttkorban ezek a folyamatok egyensúlyban vannak, de a húszas évek végén elérik a csúcspontot. Ezt követően az új csont építése már nem képes lépést tartani a lebontással, ami végül a csontok gyengüléséhez vezet.

A csontvesztés korai jelei

Az osteopenia a csontsűrűség csökkenésének kezdeti szakasza, amely gyakran csak egy váratlan törés során derül ki. Ez az állapot jelzés lehetne, hiszen a csontok egészséges állapota és a csontritkulás között helyezkedik el.

Kik vannak kitéve a legnagyobb kockázatnak?

Az életkor mellett a menopauzán átesett nők különösen veszélyeztetettek, mivel az ösztrogén csökkenése felgyorsítja a csontlebontást. Emellett a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a mozgásszegény életmód is hozzájárulhat a csontok gyengüléséhez.

Az életmód mellett bizonyos betegségek, mint a Crohn-betegség vagy a lisztérzékenység, és egyes gyógyszerek, különösen a szteroidok, szintén növelhetik a csontvesztés kockázatát.

Hogyan ismerhető fel a csontvesztés?

Az osteopenia gyakran tünetmentes és fájdalommentes, ami miatt nehéz időben észlelni. A csontsűrűséget egy DXA-vizsgálat segítségével mérik. Az eredmény egy T-score értéket ad, amely –1 és –2,5 között jelez csontvesztést, míg az ennél alacsonyabb érték már csontritkulásra utal. Célszerű elvégeztetni a vizsgálatot, különösen, ha 50 év felett csonttörés történik.

Mit tehetünk a csontok megőrzéséért?

A csontvesztés nem feltétlenül végleges, és számos módon előzhetjük meg vagy lassíthatjuk a folyamatot.

• 1. A rendszeres mozgás – például séta, futás vagy erősítő edzés – segíti a csontépítést.
• 2. A kalciumban gazdag étrend és a megfelelő D-vitamin-bevitel fontos a csontok egészségéért.
• 3. Az egyensúlyérzéket fejlesztő gyakorlatok, mint a tai chi, csökkenthetik a törések kockázatát.
• 4. Súlyosabb esetekben gyógyszeres kezelés is szükséges lehet, de a megelőzés kulcsfontosságú.