A több mint 30 ezer éves DNS-minták új fényben mutatják a jégkorszakot: a múlt titkai most végre megváltoztatják, amit eddig gondoltunk az őseinkről
A jégkorszakbeli európai népek kapcsolatainak új megvilágítása izgalmas felfedezéseket hozott felszínre. A legújabb kutatások szerint az akkor élő emberek genetikai kapcsolatai szorosabbak és összetettebbek voltak, mint ahogy azt korábban gondolták.
Több mint három évtizeddel ezelőtt az európai jégkorszaki lakosok közötti genetikai kapcsolatok sokkal szorosabbak voltak, mint ahogy azt a tudomány korábban feltételezte. A Bécsi Egyetem által vezetett kutatás új genetikai bizonyítékokat tárt fel, amelyek megkérdőjelezik az elszigetelt kelet- és nyugat-európai csoportok elméletét.
Az ősi DNS szerepe a felfedezésekben
Az ősi DNS-elemzések új megvilágításba helyezték a jégkorszakbeli népek közötti kapcsolatokat. Ritka emberi maradványok és barlangi üledékek vizsgálata során kiderült, hogy ezek az emberek nemcsak kapcsolatban álltak, hanem géncserében is részt vettek.

A Franciaországban talált 30 000 éves női maradvány DNS-e az eddigi legősibb genom az Isturitz-barlangból. Ez a felfedezés jelentős mértékben hozzájárult az őskori Európa történetének újragondolásához.
Pere Gelabert, a Bécsi Egyetem kutatója szerint, "az ilyen nagy távolságokat áthidaló génáramlás új dimenziót nyit a jégkorszaki gravetti-kultúra megértésében". Ezáltal jobban megérthetjük, hogyan éltek és keveredtek az emberek ezen a területen.
A kutatás Európa egyik jelentős paleolitikumi kultúrájához, a gravetti kultúrához kapcsolódó emberekre összpontosít, amely nagyjából 34 000-25 000 évvel ezelőtt virágzott a kontinensen.
Az Isturitz-barlangban talált genetikai nyomok azt mutatják, hogy ez a hely fontos találkozóhelyként szolgálhatott a különböző őskori csoportok számára. Még egy másik, Ormessonban talált egyénnél is hasonló genetikai keveredést azonosítottak.


Az El Mirón-barlangban a kutatók új módszerekkel, barlangi talajból kinyert DNS segítségével azonosították az ott élt emberek származását. Ez a technika lehetővé tette, hogy még csontleletek hiányában is részletes képet alkossanak a múltbeli népességekről.
A kutatások bebizonyították, hogy a nyugat-európai népesség képes volt átvészelni a legutóbbi jégkorszak legzordabb időszakát az Ibériai-félsziget menedékhelyként való használatával. Ez az elmélet alátámasztja, hogy a félsziget kulcsfontosságú szerepet játszott az emberek túlélésében.
A tudósok a talajból nyert DNS-mintákat fehérjeelemzéssel kombinálják, hogy feltárják az európai elterjedés legkorábbi fázisait. Ezzel a módszerrel próbálják megérteni az emberek és ragadozók együttélésének módját ott, ahol a csontleletek ritkák.
Tetszett a cikk? Kövess minket Facebookon!
Minden nap elsőként látod a legérdekesebb híreket és történeteket.
