A csernobili kutyák furcsa génjei most újabb meglepetést tartogathatnak: vajon túlélésük ára van?
Csernobil, az atomerőmű katasztrófája következtében elhagyatottá vált terület, nemcsak a tragédia emlékezetes színhelye, hanem egy különleges genetikai kísérlet helyszíne is. Az itt élő kutyák genetikai állománya meglepő eltéréseket mutat a közeli városokban élő társaikhoz képest. Egy nemrégiben megjelent kutatás szerint ezek a különbségek a természetes szelekció egy formájának, az irányított szelekciónak tulajdoníthatók.
A csernobili kutyák mindössze 16 kilométer távolságra élnek egymástól, mégis jelentős genetikai különbségeket mutatnak. A városban élő kutyák genetikailag hasonlítanak az oroszországi és lengyelországi állatokhoz, míg az atomerőmű közelében élők DNS-e eltéréseket mutat, különösen a DNS-javítással kapcsolatos régiókban. A Genes folyóiratban megjelent tanulmány igyekszik feltárni ezeknek a különbségeknek az okait.

A genetikai különbségek okai
A kutatók célja az volt, hogy megértsék, vajon a csernobili kutyák genetikai eltéréseit a természetes szelekció vagy a genetikai sodródás okozta-e. A természetes szelekció során azok a tulajdonságok maradnak fenn, amelyek előnyösek az adott környezetben, míg a genetikai sodródás véletlenszerűen befolyásolja a génváltozatok gyakoriságát, különösen kis populációkban.
A kutatók összehasonlították a csernobili kutyák genetikai adatait más kelet-európai és Galápagos-szigeteki kutyapopulációk adataival. Nem találtak bizonyítékot arra, hogy az atomerőmű közelében élő kutyák genetikai változatossága genetikai sodródás miatt csökkent volna. Érdekes módon a Csernobil városában élő kutyák genetikailag jobban hasonlítanak a Galápagos-szigeteken élő kutyákhoz, mint az atomerőmű közelében élő társaikhoz.
Irányító szelekció nyomai Csernobilban
A kutatók több mint száz helyen azonosították az irányító szelekció nyomait az atomerőmű közelében élő kutyák genetikai állományában. Ezek a gének fontos szerepet játszanak a DNS másolásában, javításában, a sejtosztódás szabályozásában, valamint az immunrendszer működésében, és néhány esetben kapcsolatba hozhatók a daganatos betegségek kialakulásával is.
Megan Dillon, az Észak-karolinai Állami Egyetem kutatója szerint ezek a genetikai sajátosságok segíthetik a kutyákat a mérgező anyagokkal való megküzdésben. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy míg az eredmények utalnak a szelekció szerepére, még nem bizonyítják egyértelműen annak hatását.
Alkalmazkodás a sugárszennyezett környezethez
A csernobili kutyák genetikai eltérései nem feltétlenül új mutációk eredményei. Matthew Breen szerint elképzelhető, hogy kezdetben azok a kutyák maradtak meg, amelyek jobban alkalmazkodtak a környezeti kihívásokhoz öröklött génjeik révén. Ezek az előnyös génváltozatok később dominánssá válhattak a populációban.
Ez a felfedezés segíthet jobban megérteni, hogyan befolyásolja a természetes szelekció az élőlények genetikai állományát egy sugárszennyezett környezetben, bár a genetikai mintázatok okai még további vizsgálatokat igényelnek.
Tetszett a cikk? Kövess minket Facebookon!
Minden nap elsőként látod a legérdekesebb híreket és történeteket.
