A keleti háremek világa sok rejtélyt rejteget, tele van félreértésekkel és félreértelmezésekkel. Számos elképzelés él arról, hogy ezek az odaliszkok milyen helyzetben voltak, gyakran rabszolgákhoz hasonlítva őket. De vajon valóban így volt ez? Tarts velünk, hogy felfedezzük az igazságot!

A valóságban a háremekben élő nők élete nem csak egyszerű engedelmességről és alázatról szólt. A saría törvények meghatározták a háremtulajdonosok és az ágyasok közötti kapcsolatot, és számos szabályt állítottak fel a nők védelmére. Ezek a szabályok sokkal összetettebbek voltak, mint gondolnánk.

Csak olyan nők válhattak ágyasokká, akik más vallásúak voltak, és vagy hadifoglyokként kerültek a hárembe, vagy rabszolgapiacon vásárolták meg őket. Egy muszlim nő beleegyezése nélkül sosem lehetett hárembe kényszeríteni.

A Korán szerint, ha nem engedheted meg magadnak több feleséget, akkor csak azokkal a rabszolgákkal foglalkozz, akiket a jobb kezed birtokol. Az ágyasok jogi helyzete eltérő volt a feleségekéhez képest, és nem tarthattak igényt ura vagyonára, bár védelmet és ellátást kellett biztosítani számukra.

Amennyiben egy ágyas várandós lett, a gazdának kötelessége volt gondoskodni a nőről és a gyermekről is. A saría törvényei megtiltották, hogy az ilyen nőt egyszerűen az utcára tegyék.

Érdekességként említhető, hogy ha az úr bármilyen illetlen cselekedetre kényszerítette a hölgyet, akkor az összes bűn az urat terhelte. A vétkes ágyasok megbüntetése ugyanakkor csak enyhe testi fenyítés formájában történhetett, és legfeljebb néhány napos fogságban tartással járt.

A Korán azt is javasolta, hogy az ágyasok, akik gyermekeket szültek uraiknak, szabadságot kaphassanak, és ha a férfi úgy döntött, akár törvényes feleséggé is tehették őket. Ez történt például Szulejmán szultán és Hürrem esetében is.