Napvihar után: megrepedt a Föld védőpajzsa, most új veszély leselkedhet ránk
A 2024 májusában bekövetkezett erős napvihar váratlan jelenséget idézett elő a Föld közelében. A Van Allen-övezet belső, eddig áthatolhatatlannak hitt részében hirtelen nagy energiájú elektronok jelentek meg, amelyek meglepték a kutatókat.
A Van Allen-övezet, amely két sugárzási gyűrűt foglal magában, bolygónk körül helyezkedik el. Ezekben a gyűrűkben a Föld mágneses terének fogságában lévő nagy energiájú protonok és elektronok találhatók. Az elektronok a külső övezetben elsősorban a Nap hatására gyorsulnak, míg a belső övezet protonjai a kozmikus sugárzás és a légkör kölcsönhatásából erednek.

A NASA űrszondái már 2014-ben felfedeztek egy éles határt, amely három földsugárnyi távolságra található a Föld középpontjától. Ezen a határon ritkán fordultak elő nagy energiájú elektronok, ami arra utalt, hogy a Föld körül egy természetes védőpajzs létezik, amely megakadályozza a legnagyobb energiájú elektronok bejutását a bolygó közelébe.
Ezeket a részecskéket gyakran „gyilkos elektronoknak” nevezik, mivel komoly veszélyt jelentenek az űreszközökre. Az elektromágneses hullámok hatására csaknem fénysebességre gyorsulhatnak, és akkora energiára tehetnek szert, hogy akár a műholdak sugárzás elleni védőrétegein is áthatolhatnak.
A 2024-es napvihar hatása
A 2024 májusában bekövetkezett napvihar során a Földet érő kitörések és koronakidobódások következtében jelentős geomágneses vihar alakult ki. Az esemény során több milliárd tonna mágnesezett plazma került az űrbe, ami a hideg plazma mennyiségének csökkenését eredményezte és elősegítette a chorus-hullámok kialakulását.
A chorus-hullámok, amelyek hanggá alakítva madárcsicsergésre hasonlítanak, a korábban áthatolhatatlannak hitt sugárzási határon belül is képesek voltak felgyorsítani az elektronokat nagy energiára. Ez a jelenség új megvilágításba helyezte a Van Allen-övezet működését.
Megváltozott sugárzási viszonyok
A japán Arase műhold a 2024-es napvihar után arról számolt be, hogy a Van Allen-öv belső részében az elektronok fluxusa ötezerszeresére nőtt. A különböző energiájú elektronok nem egyszerre jelentek meg, először a kisebb energiájúak száma nőtt, majd később a nagyobb energiájúaké is.
Először a kisebb energiájú elektronok száma nőtt meg, majd fél nappal később a nagyobb energiájúaké.
Egy nappal később már jóval több, 3 megaelektronvoltnál nagyobb energiájú részecske is észlelhető volt. Az elektronok nem távolabbról érkeztek, hanem helyben gyorsultak fel, különösen a sugárzási határ közelében.
A felfedezés jelentősége
Miyoshi Yoshizumi és csapata a Nagojai Egyetemen arra a következtetésre jutott, hogy a korábban áthatolhatatlannak hitt sugárzási gát erős napviharok idején átléphető. A 2024-es vihar során megfogyatkozott hideg plazma lehetővé tette, hogy az elektronok a Földhöz közelebb felgyorsuljanak. Az Arase műhold adatai alapján a vihar hatásai hónapokig érezhetők voltak, egészen októberig tartottak, amikor újabb napvihar érte el a Földet.
A felfedezés segíthet jobban megérteni a Föld körüli sugárzási viszonyokat, pontosabban felmérni a műholdakat fenyegető veszélyeket, és javítani az űridőjárási előrejelzéseket.
Tetszett a cikk? Kövess minket Facebookon!
Minden nap elsőként látod a legérdekesebb híreket és történeteket.
