Az 1960-as évek végén a krionika még újdonságnak számított, és sokan kétségekkel tekintettek a jövőbeni lehetőségeire. A krionizálás akkoriban még csak elméletben létezett, és nem volt biztosíték arra, hogy a lefagyasztott személyeket valaha is újraéleszthetik.
James Hiram Bedford 1893-ban született Massachusettsben, és már gyermekkorában komoly betegségekkel kellett megküzdenie. Élete során jelentős eredményeket ért el, többek között a Kaliforniai Egyetemen szerzett pszichológia professzori címet, valamint több könyvet is írt.

Bedford, aki nagy érdeklődést mutatott az élethosszabbítás és az öregedés megállítása iránt, a krionikát ígéretes tudományos területnek találta. Dr. Robert Ettinger könyve, "A halhatatlanság kilátásai" inspirálta, hogy a krionika egyik úttörőjévé váljon. Amikor tüdőáttétes veserákot diagnosztizáltak nála, úgy döntött, hogy ő lesz az első ember, akit krionizálnak.
Bedfordot 1967-ben, halála után, a Kaliforniai Krionikai Társaság segítségével helyezték folyékony nitrogénnel teli kapszulába. Ebben a mínusz 196 Celsius-fokos hőmérsékletet tartották fenn, hogy megőrizzék testét a jövőbeli újraélesztés reményében.


Annak ellenére, hogy a krionika akkoriban még gyerekcipőben járt, Bedford remélte, hogy az ő példája segíti majd a tudomány előrehaladását. Bár mások is próbálkoztak krionizálással, az ő kísérlete volt az első sikeres.
Bedford testét több helyen tárolták az évek során, és a családjának számos jogi csatát kellett megvívnia, hogy megőrizhessék apja testét. Végül az Alcor Life Extension Foundation vette át a test gondozását, amely már több krionizált személy tárolásával is foglalkozott.

A krionikai eljárások azóta sokat fejlődtek, de Bedford testének állapota és az agyában esetlegesen bekövetkező károsodások még mindig kérdéseket vetnek fel. A vitrifikációs technikák bevezetése óta a jégkristályok okozta problémák csökkentek, de a dimetil-szulfoxid hatásai továbbra is aggodalomra adnak okot.
Bedford története emlékeztetőül szolgál arra, hogy a krionika területén még sok a felfedeznivaló. Bár még nem tudjuk, mikor és hogyan lehet valakit egy hosszú tárolás után újraéleszteni, az esély, hogy Bedford egy nap új életet kap, inspiráló lehetőség marad.

A tudomány előrehaladtával talán egy nap a krionika mindennapossá válik, megszüntetve az eljárás körüli etikai vitákat. Ahogyan a vérátömlesztés is elfogadottá vált, úgy a krionika is része lehet a jövő orvostudományának.