A belemniteszek, ezek a korai óceánok lakói, hosszú ideje rejtélyt jelentenek a paleontológusok számára. Bár sokáig úgy hitték, hogy a kréta időszak végén bekövetkezett tömeges kihalás során eltűntek, újabb felfedezések arra utalnak, hogy ezek a tengeri lények mégis fennmaradtak az eocén időszakig.
A belemniteszek a puhatestűek fejlábú csoportjába tartoztak, hasonlóan a mai polipokhoz és szépiákhoz. Ezek az állatok fürgén mozogtak az óceánban, belső meszes vázzal rendelkeztek, amelyből leginkább a szivar alakú rész maradt fenn fosszíliaként. Eredetileg a triász időszakban, mintegy 220 millió évvel ezelőtt jelentek meg a tengerekben, de a kréta időszak végén bekövetkezett kihalás során úgy tűnt, hogy eltűntek.
Bár az európai maradványok töredékesek voltak, a Dudar környéki bányákban talált leletek sokkal teljesebbek és részletesebbek. A Bayanoteuthis névre keresztelt példányok morfológiai és ultrastruktúra elemzéseket is lehetővé tettek, megerősítve a belemniteszek eocén kori jelenlétét.

A felfedezéseket Galácz András az ELTE Őslénytani Tanszékén végezte el, és az eredményeket a Papers in Palaeontology című folyóiratban publikálta. Ezek a kutatások alátámasztják, hogy a belemniteszek nem tűntek el 66 millió évvel ezelőtt, hanem az eocén korig fennmaradtak, és maradványaik magyarországi üledékes kőzetekben is előkerültek.
A korábbi, vitatott elméletek ellenére az újabb leletek egyértelmű bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a belemniteszek nem haltak ki a dinoszauruszokkal együtt. Az Országos Földtani Múzeum gyűjteményében végzett vizsgálatok is ezt igazolják.

