Új magyarországi lelet borítja fel a belemniteszek kihalásáról alkotott képet
A közelmúltban végzett kutatások meglepő felfedezéseket hoztak a belemniteszek, egy rég kihaltnak hitt fejlábú csoport kapcsán. Ezek az állatok, amelyek belső meszes vázaik révén váltak ismertté, több millió évvel ezelőtt éltek, de új leletek alapján kiderült, hogy hosszabb ideig fennmaradhattak, mint korábban hitték.
A belemniteszek a triász időszakban, körülbelül 220 millió évvel ezelőtt jelentek meg az óceánokban. A kréta időszak végén bekövetkezett nagy tömeges kihalás során úgy tűnt, hogy őket is elérte a végzet, ám új kutatások szerint mégsem tűntek el teljesen.
Új bizonyítékok és leletek
Az ELTE Őslénytani Tanszékén végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a belemniteszek nem haltak ki a 66 millió évvel ezelőtti nagy kihalási hullám során. Az eocén korú, 40-50 millió éves üledékes kőzetekben talált leletek igazolják, hogy Magyarország területén is életben maradtak ezek az állatok.
A Dudar kőszénbányájának meddőhányójáról származó leletek különösen jelentősek. Az első, 1956-ban dokumentált példánytól kezdve több féltucatnyi lelet került elő, amelyek részletgazdagok és jól megőrződtek. Ezek az anyagok új távlatokat nyitottak a belemniteszek morfológiai és ultrastruktúra vizsgálatában.
Európában korábban is találtak szórványos maradványokat, főleg Olaszországban és Franciaországban. Bár a leletek töredékesek voltak, néhány szakember már akkor is feltételezte, hogy a belemniteszek az eocén korszakig fennmaradtak, de ezt sokáig vitatták.
Tudományos publikáció és következtetések
Galácz András, az ELTE Őslénytani Tanszékének kutatója, átfogó vizsgálatokat végzett, melyek eredményeit a Papers in Palaeontology szakfolyóiratban publikálta. Ezek a kutatások megerősítik a belemniteszek túlélésére vonatkozó új elméleteket.
Az újonnan előkerült magyarországi leletek fontos információkat nyújtanak a belemniteszek elterjedéséről és túlélési stratégiáiról az eocén időszakban. Ezeket a maradványokat az Országos Földtani Múzeum gyűjteményébe helyezték el, ahol további tanulmányok alapjául szolgálhatnak.
