Mi állhat a furcsa fényjelenségek mögött? Hosszú évtizedek után végre tudományos magyarázat született arra, miért csal meg minket az agyunk a tengeren.

Az optikai illúziók gyakran próbára teszik az emberi érzékelést, különösen, amikor a megfigyeléseink ellentmondanak a valóságnak. Az egyik ilyen érdekes jelenség a fantom-világítótornyok, amelyek már közel kilencven éve foglalkoztatják a kutatókat. Ilyenkor a fényforrást nem a valós helyén, hanem a tengeren látjuk megjelenni. Ez a különleges látványosság világszerte ismert, de az ausztráliai Lady Elliot-szigetnél különösen intenzív, ahol a turisták rendszeresen beszámolnak egy nem létező világítótorony fényéről.

A kutatások már az 1930-as évek óta keresik a magyarázatot erre a jelenségre. A Melbourne-i Egyetem kutatói, köztük Dr. Simon Cropper és Charles Kemp professzor, valamint a svájci École Polytechnique Fédérale de Lausanne szakértője, Weilun Xu, nemrégiben áttörést értek el a virtuális valóság alapú tesztekkel. Vizsgálataik feltárták, hogy az agyunk hogyan torzítja a fénysugarak távolságának érzékelését.

Elemzésük szerint az optikai csalódás gyökere abban keresendő, hogy az agyunk alulbecsüli a fénysugár távolabbi szakaszainak a távolságát. Mivel a modern világítótornyok rendkívül nagyok és erősek, a méretskálájuk meghaladja azt, ahová a hétköznapi életben bekategorizálnánk a dolgokat, így a megszokott távolság- és mélységérzékelésünk csődöt mond.

A környezeti fényviszonyok, különösen éjszaka, tovább fokozzák az érzékelésünk bizonytalanságát. Amikor a tekintetünk a sötét tenger felé irányul, az agyunk a saját elvárásainkra támaszkodik a valóság helyett. A távolban mozgó fényforrást, amely gyorsan pásztázza a horizontot, gyakran közelebbi jelenségként érzékeljük, míg a közelebbi, felettünk áthaladó fényt pontosabban érzékeljük, és a távoli tengeri fényforrással kapcsoljuk össze.

A kutatócsoport matematikai modellezéssel és virtuális szimulációkkal mutatta ki, hogy egy 30 méter magas toronynál 67 méteres távolság az a kritikus pont, ahol az illúzió kialakul. Ezen a távolságon túl az emberek már úgy érzékelik, mintha a fény a tenger felől érkezne, függetlenül a valós helyzettől.

Hasonló optikai csalódások

A kutatók szerint más optikai illúziók, például a Hold méretének érzékelt változása a horizont közelében, hasonló mechanizmusokkal magyarázhatók. Az agyunk gyakran félreértelmezi a látványt, amikor a tárgyak méretét és távolságát próbálja feldolgozni.

Lady Elliot-sziget különösen érdekes helyszín az optikai illúziókhoz, hiszen itt található egy régi és egy újabb világítótorony is. A régi torony több mint egy évszázadon át szolgált, míg az új magasabb torony csak a közelmúltban épült. Ezek a tornyok önmagukban nem változtatják meg a fény fizikai útját, de hozzájárulnak a jelenséghez.

Tehát az Open Mind folyóiratban megjelent tanulmány igazi tanulsága az, hogy a optikai csalódások nem egyszerű érzékelési hibák. Pontosan megmutatják, hogyan gyúrja össze az agyunk a pillanatnyi érzékszervi jeleket a korábbi tapasztalatainkkal, és miként alakítja ki belőlük a saját, néha meglepően csalóka valóságunkat.