Végre fény derült arra, miért látunk olyat, ami ott sincs – egy évtizedes rejtély magyarázata változtatja meg, amit az érzékelésünkről hittünk

Az emberi érzékelés időnként olyan illúziókat hoz létre, amelyek megkérdőjelezik a józan ész határait. Az egyik ilyen jelenség a fantom-világítótornyok esete, amely során a megfigyelő úgy érzékeli, mintha a fényforrás nem a szárazföldön, hanem a nyílt tengeren helyezkedne el. Ez a különös látványosság világszerte megfigyelhető, de az ausztrál Lady Elliot-szigetnél különösen intenzív, ahol a látogatók éjszakánként egy nem létező világítótornyot vélnek felfedezni a horizonton.

A tudományos közösség már az 1930-as évek végén kezdte el kutatni ezt az optikai illúziót. A közelmúltban a Melbourne-i Egyetem kutatói, Dr. Simon Cropper és Charles Kemp professzor, valamint a svájci Weilun Xu, modern technikákkal, például virtuális valóság segítségével próbálták megfejteni a jelenség titkát.

Az optikai illúziók mögötti tudomány

A kutatók elemzése alapján az illúzió oka, hogy az agyunk nem megfelelően érzékeli a fény távolságát. A hatalmas és erős világítótornyok méretei meghaladják a megszokott kategóriáinkat, így a távolságok érzékelése is tévútra vezethet. Éjjel, amikor a vizuális támpontok eltűnnek, az agyunk inkább a megszokásainkra támaszkodik.

Virtuális valóság a kutatásban

A kutatócsoport virtuális valóság alapú szimulációi és matematikai modellek segítségével pontosan meghatározták, milyen távolságra van szükség ahhoz, hogy az illúzió megjelenjen. A számításaik szerint, ha egy 30 méter magas toronytól 67 méterre állunk, akkor jelenik meg az érzékelt bizonytalanság, és ennél távolabb már az illúzió is biztosan kialakul.

A Lady Elliot-sziget különleges helyszín ebből a szempontból, hiszen a régi és az új világítótornyok kombinációja tovább fokozza az optikai csalódás hatását. Az éjszakai sötétség és a nyílt víz irányába tekintés tovább bonyolítja a távolságok érzékelését, így a megfigyelők gyakran tévesen ítélik meg a fényforrás helyét.

Tehát az Open Mind folyóiratban megjelent tanulmány igazi tanulsága az, hogy a optikai csalódások nem egyszerű érzékelési hibák. Pontosan megmutatják, hogyan gyúrja össze az agyunk a pillanatnyi érzékszervi jeleket a korábbi tapasztalatainkkal, és miként alakítja ki belőlük a saját, néha meglepően csalóka valóságunkat.

A kutatók szerint az agyi mechanizmus, amely az optikai illúziót okozza, más jelenségek magyarázatát is szolgáltathatja, például azt, miért tűnik a Hold nagyobbnak a horizonton. Az ilyen jelenségek felderítése segíthet megérteni, hogyan működik az emberi érzékelés és az agy valóságérzékelése.