Az édesanya reménye újra fellángolt, de csalódás érte a keresés során
Vivien élete az elmúlt tíz évben állandó küzdelem volt, mióta nem látja elsőszülött fiát, Márkot. Tizenhat évesen, amikor megszülte őt, aláírta az örökbeadási papírokat, de sosem akart lemondani róla. Azóta is szívszorító üzenetekkel próbálja elérni gyermekét, akivel utoljára ötéves korában találkozott.
Az évek során számos próbálkozása kudarcba fulladt. Ügyvédet fogadott, és hivatalos szervekkel próbálta felvenni a kapcsolatot, de mindenhol elutasították. A titkos örökbefogadás miatt nem érdeklődhetett gyermeke felől. A törvények szerint az örökbeadó szülő többé nem keresheti a kapcsolatot a gyermekkel.
Vivien sosem adta fel a keresést. Facebookon próbálta megtalálni Márkot, ahol kegyetlen csalódás érte. Egy ismeretlen fiú, Szabó Péter néven, kapcsolatba lépett vele, azt állítva, hogy ismeri Márkot, és egy gyermekotthonban lakik. Az édesanya már kezdte elhinni, hogy végre megtalálta fiát.
A fiú pontos részletekkel rendelkezett, például a korábbi nevelőszülők nevét is tudta, ami megerősítette Vivien hitét. Azonban, amikor bizonyítékot kért, a fiú eltűnt, és azóta sem jelentkezett. Az édesanya reményei szertefoszlottak.
Az örökbefogadást követően sok pletyka keringett arról, hogy Márkot külföldön fogadták örökbe. Egy nő, aki állítólag részt vett a folyamatban, elmondta, hogy Márk már elfelejtett magyarul, és a nemzetközi örökbefogadást titkosították.
Vivien, aki azóta Svédországban él boldog házasságban, még mindig érez egy űrt a szívében, ami Márk hiányát jelenti. Bár öt gyermeke van, az elsőszülött hiánya mindig vele marad.


Vivien mesterséges intelligencia segítségével próbálta elképzelni, hogyan nézhet ki Márk most, 15 évesen. Készített egy képet, amire úgy gondol, hogy Márk biztosan jóképű fiatalemberré vált.


Vivien szívből jövő levelet írt fiának, remélve, hogy egyszer eljut hozzá. E levélben hangsúlyozza, hogy sosem akarta elhagyni őt, és mindig is szerette. Kifejezi vágyát, hogy újra találkozzanak, és hogy szeretné megismerni a fiát.


Vivien reméli, hogy az örökbefogadó szülők jól bánnak Márkkal, és hálás nekik ezért. Bízik benne, hogy egyszer még kapcsolatba léphet fiával, és része lehet az életének.
