Az édesanya 13 év után fordul a nyilvánossághoz, reménykedve fia megtalálásában
Vivien évekkel ezelőtt elveszítette a kapcsolatot elsőszülött fiával, és azóta is fájdalommal éli mindennapjait. Az interneten próbálja megtalálni gyermekét, akiről mindössze annyit tud, hogy egykor "játszótársként" találkozhatott vele. A jogszabályok miatt azonban semmiféle információt nem kap róla a hatóságoktól.
Tíz éve tartó keresése közben Miklós Vivien élete látszólag tökéletesen alakul Svédországban, ahol boldog házasságban él és öt gyermekét neveli. Azonban a felszín alatt egy mély űr tátong benne, hiszen tizenhárom évvel ezelőtt még gyerekként le kellett mondania első gyermekéről. Az évek során számtalanszor próbálta kideríteni, hol él a fia, ám eredménytelenül. Elkeseredettségében a Borsnak mesélt történetéről, abban a reményben, hogy fiához eljutnak a sorai.
A fájdalmas döntés
Vivien kálváriája akkor kezdődött, amikor édesapja halála után édesanyja alkoholproblémái miatt állami gondozásba került. Ebben a nehéz időszakban lett szerelmes és esett teherbe.
Csak 16 éves voltam, amikor megszületett a fiam, és mindössze négy hónapig lehettem vele. A nevelőszülőkhöz került, míg én visszatértem a lakásotthonba. A fájdalom elviselhetetlen volt, és nem volt senki, aki anyagilag vagy érzelmileg támogatott volna.
A komlói anyaotthonban született meg a kisfiam, amikor már hét hónapos terhes voltam. Az intézet szigorú szabályai között tartották, de a pillanat, amikor először tarthattam a kezemben, örökre belém vésődött. Az a tekintet, azok a barna szemek, amelyeket sosem feledek.
Vivien számára az volt a legnehezebb, hogy a látogatások során is titkolnia kellett az anyai érzéseit. A nevelőszülők azt mondták, hogy a gyermeknek jó dolga lesz náluk és tarthatják a kapcsolatot, de csak játszótársként ismerhette meg fiát.
A titkos örökbefogadás
Az édesanya szinte gyerekként írta alá azt a papírt, amely végleg elszakította fiától. Azt hitte, hogy továbbra is láthatja őt, de a valóság egy fájdalmas titkos örökbefogadás lett. Az ígéret, hogy a fiú élete része maradhat, felszívódott, és azóta semmit sem tud róla.
Vivien újabb reményekkel fordult az internethez, abban bízva, hogy egyszer még kapcsolatot teremthet fiával, aki ma már 15 éves. A lelke megnyugvást keres tíz évnyi bizonytalanság után, és reméli, hogy valaki segít neki megtalálni Márkot, aki 2011 őszén született Pécsett.
Vivien támogatná fiát anyagilag is, és azt szeretné, ha gyermekei megismerhetnék bátyjukat. Az anya minden vágya, hogy egyszer újra találkozhasson vele, és a család egyesülhessen.
Az édesanya bízik abban, hogy a cikk eljut azokhoz, akik ismerik fiát, vagy akik segíthetnek neki. Nem akarja beavatkozni fia jelenlegi életébe, csak tudni szeretné, hogy jól van, és talán egyszer még találkozhatnak.
Vivien reménykedik, hogy a nyilvánosság segíthet neki újra kapcsolatba lépni fiával. Az email címén várja azok jelentkezését, akik segítenének neki ebben: vivienorsos@gmail.com.
