Egy üstökös váratlan fordulata, új korszakot nyithat a csillagászatban
Az üstökösök világában meglepő felfedezések születhetnek, még akkor is, ha az objektum évtizedek óta ismert. A 41P/Tuttle-Giacobini-Kresák üstökös például több mint egy évszázada ismert, de a kutatók még ma is újabb érdekességeket tárnak fel róla.
Ez az üstökös valószínűleg a Neptunuszon túli Kuiper-övből származik, és a Jupiter-család üstökösei közé tartozik. Kis méretű, körülbelül 1 km-es magja van, és gravitációs pályáját a Jupiter határozza meg. Jelenleg 5,4 évente látogatja meg a belső Naprendszert, de a jelek szerint ez nem marad így sokáig, mivel az üstökösnek nem jósolnak hosszú jövőt.
A 41P üstökös különleges viselkedése
2017-ben a 41/P üstökös a Nap közelébe került, ahol érdekes viselkedést mutatott: forgása jelentősen lelassult, majd később újra felgyorsult. Ez a különleges jelenség a kutatók figyelmét is felkeltette, és új tanulmányok születtek az üstökös forgási irányának megváltozásáról.
Ha az elmélet helyes, akkor ez az első alkalom, hogy a csillagászok egy üstökös forgási irányának ilyen gyors és teljes megváltozását detektálták.
Az üstökös különleges mozgása a Nap közelségének köszönhető. Az égitest felmelegedett, és ennek következtében az illékony anyagok gázsugarak formájában szabadultak fel. Ezek a gázsugarak kis hajtóművekként funkcionálva az üstökös forgását befolyásolták, végül az ellenkező irányba fordítva azt. Mivel az üstökös mérete kicsi, a külső hatások könnyebben érvényesülnek rajta.
“A felszínről kiáramló gázsugarak kis hajtóművekként működhetnek”
David Jewitt, a tanulmány szerzője, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem munkatársa szerint ezek a gázsugarak jelentősen megváltoztathatják az üstökösök forgását, különösen, ha egyenetlenül oszlanak el. Ez a hatás a kisebb égitesteknél még inkább érvényesül.
A 41P jövőbeli kilátásai
A NASA modelljei alapján az üstökös további mozgásváltozásai szerkezeti instabilitáshoz vezethetnek. Ha a forgás túl gyors lesz, a centrifugális erők meghaladhatják az üstökös gravitációját és anyagszilárdságát, ami végső soron az égitest széteséséhez vezethet.
