A Titanic tragédiája után semmi nyom: miért tűntek el a holttestek a roncsból?
A Titanic tragédiája több mint 1500 ember életét követelte 1912-ben. A hajó roncsait azóta számos expedíció kutatta, de emberi maradványokat nem találtak. Az óceán mélysége és a tudományos vizsgálatok egyszerű magyarázattal szolgálnak erre a különös jelenségre.
A Titanic felfedezése 1985-ben új fejezetet nyitott a roncs kutatásában. Az expedíciók során cipők sorakoztak egymás mellett a tengerfenéken, de emberi csontokat soha nem találtak. A tragédia során az áldozatok többsége a jeges vízben szenvedett kihűlésben halt meg, és a mentőmellények sokukat a felszínen tartották. Az óceán hullámai és áramlatai azonban messzire sodorták őket a baleset helyszínéről.
A mélység hatása a maradványokra
A Titanic a tengerfenék mintegy 914 méteres mélységében nyugszik, ahol a víz kalcium-karbonát tartalma alacsony. Ennek következtében, miután a tengeri élőlények eltávolították a lágy szöveteket, a csontok kémiai reakcióba léptek a vízzel és feloldódtak.
Mivel a csontok főként ebből az anyagból állnak, a víz kémiai hatására egyszerűen feloldódtak, miután a tengeri élőlények lerágták róluk a húst.
A hajó elzárt részei és a konzerválódás lehetőségei
Néhány szakértő úgy véli, hogy a hajó zárt területein, például a gépházban, ahol nem jutott be oxigéndús víz, más a helyzet. Itt a dögevők nem élhettek, ami lehetőséget adhat a testek konzerválódására. Azonban a legtöbb tudós szerint több mint száz évvel a tragédia után szinte lehetetlen már felismerhető maradványokat találni a roncs még feltáratlan részein.
