A legújabb kutatások szerint a talaj mikroszkopikus élőlényei jelentős szerepet játszhatnak a csapadék kialakulásában. Kiderült, hogy az eső képződése nem csupán az égbolton, hanem részben a föld alatt is kezdődhet.
Friss tanulmányok kimutatták, hogy bizonyos baktériumok és gombák olyan fehérjéket termelnek, amelyek a felhőkben csapadékképződést indíthatnak be. Ezek a mikroszkopikus fehérjék a levegőbe kerülve "szilárd magként" viselkednek, lehetővé téve a víz jéggé alakulását. E felfedezés új perspektívát nyújt az eső keletkezésének megértéséhez és a földi élővilág éghajlatra gyakorolt hatásának vizsgálatához.
A felhőkben lévő víz gyakran nem fagy meg azonnal, még akkor sem, ha a hőmérséklet fagypont alá esik. A túlhűlt folyadék akár mínusz 40 Celsius-fokig is megőrizheti folyékony állapotát. Ahhoz, hogy ebből eső vagy hó alakuljon ki, szilárd részecskék szükségesek, hogy a páratartalom kicsapódhasson és jégkristályok képződhessenek. Ezek a kristályok növekednek, majd esőcseppekként olvadnak le, amikor elérik a melegebb légrétegeket. A por, só és korom hagyományos szereplők ebben a folyamatban, de hatékonyságuk a legalacsonyabb hőmérsékleteken érvényesül igazán.
A tudósok már tudják, hogy egyes baktériumok jégképződést idézhetnek elő speciális fehérjéikkel. Ezek a fehérjék lehetővé teszik, hogy a túlhűlt víz már mínusz 2–5 Celsius-fok körül megfagyjon, ami felgyorsítja a csapadékképződést. Az új kutatások egy még hatékonyabb mechanizmust tártak fel.
A talajban élő Fusarium és Mortierella gombák nemcsak ezeket a fehérjéket hasznosítják, hanem környezetükbe is kibocsátják őket. Mivel ezek vízben oldódnak, könnyedén a levegőbe kerülnek, ahol hatékonyan működnek szilárd magként a felhőkben.

Mivel ezek a gombák által termelt részecskék kisebbek és aktívabbak a baktériumok által termelteknél, hatékonyabban indítják be a jégképződést.
Ez a jelenség egy biológiai csapadékképződési ciklust hoz létre. A talajban élő gombák folyamatosan termelik a fehérjéket, amelyek a szél segítségével a légkörbe kerülnek. Ezek a felhőkben jégkristályok képződését segítik elő, ami esőhöz vezet. Az eső visszajut a talajba, fenntartva a gombák szaporodását – így a ciklus újra kezdődik. Ez a ciklus azt mutatja, hogy a talaj élővilága jelentősen hozzájárulhat a csapadékmennyiséghez.
A felfedezésnek komoly hatásai lehetnek a klímaváltozás és a környezetvédelem szempontjából. Az erdőirtás például nemcsak a növényzet eltűnését eredményezi, hanem a csapadékképződéshez szükséges mikrobiális rendszert is megsemmisíti, ami tovább súlyosbíthatja a szárazságot.
A kutatók szerint ezek a természetes fehérjék a jövőben alternatívát nyújthatnak a mesterséges felhőmagvasításban. Jelenleg gyakran használt ezüst-jodidos eljárások helyett a gombák által termelt anyagok biológiailag lebomlanak, így környezetbarát megoldást jelenthetnek.