A sivatag szívében rejtőző tavak, amelyek átírják a Szahara szabályait
A Szahara sivatagának közepén rejtőző tavak lenyűgöző látványt nyújtanak, és ellentmondanak a környék száraz éghajlatának. Ezek a tavak nemcsak a természeti szépségük miatt érdekesek, hanem azért is, mert tudományos kutatások szempontjából is értékes területet képviselnek. A cikk a Szahara régmúltjának és jelenének izgalmas részleteibe kalauzol el.
Egykoron a Szahara nem volt a világ legnagyobb forró sivataga. Körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt Észak-Afrika éghajlata nedvesebb volt, és a táj tele volt élettel: elefántok, orrszarvúk és oroszlánok barangoltak, miközben a folyók és tavak halban gazdagok voltak. A mai napig megmaradt tavak közül a legérdekesebb talán a Mega-Csád, amely valaha nagyobb volt, mint a Kaszpi-tenger. Azonban a klímaváltozás drasztikus következményekkel járt, és a sivatag elkezdett terjeszkedni.
A Szahara kialakulása
A Szahara ma a Föld egyik legszárazabb és legforróbb területe, ahol az átlagos júliusi hőmérséklet 37 °C, és gyakran eléri a 45 °C-ot is. Különösen Líbiában mérték a legmagasabb hőmérsékletet, 57,8 °C-ot. Évente csupán 100 mm eső esik, de a központi régiókban ez az érték mindössze 20 mm, és előfordul, hogy évekig nem hullik csapadék.
A tavak csodái a sivatagban
A sivatag területén a folyók és tavak szinte teljesen eltűntek, kivéve néhány kivételt, mint a Nílus folyó és a Csád-tó. Azonban a legkülönlegesebb talán az Unianga-tórendszer, amely a sivatag közepén található, ahol évente mindössze 2 mm csapadék hullik. Ezeket a tavakat föld alatti vízforrások táplálják, így képesek fennmaradni a zord körülmények között is.
Az Unianga-tavak két csoportra oszlanak: Kebir és Sebir, azaz a nagy és a kis tavak. Bár ezek a tavak közös eredetűek, vízük színe és sótartalma eltérő. Egyes tavak vize majdnem olyan sós, mint a Holt-tengeré, és a helyiek gyógyhatásúnak tartják, iszapfürdőket véve kihasználják az előnyeiket. A tavak környéke különleges élővilágnak ad otthont, ahol a változatos színek és formák lenyűgözik a látogatót.
Az Unianga-tavak környékén található falvakban körülbelül 10 ezer ember él, akik főleg zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglalkoznak, különösen datolyával. Az itt élők számára a tavak nemcsak megélhetési forrást jelentenek, hanem fontos kulturális és társadalmi szerepet is játszanak.
Nem csoda, hogy az Unianga-tavakat az UNESCO Világörökségi Listára is felvették. A tudósok számára ez a terület valódi kincsesbánya, ahol az idő nyomait és a klímaváltozás hatásait tanulmányozhatják. A Yoa-tó medréből vett minták a jégkorszakig visszanyúló üledékrétegeket tartalmaznak, amelyek betekintést nyújtanak a múltba, segítve a jelenlegi klímafolyamatok megértését.
