Furcsa űrüzenet zavarta meg az éjszakát – a csillagászokat is meglepte, ami ezután történt
A világűr titokzatos rádiójeleket sugárzott, melyek egy idő után elhallgattak. A tudósok azóta is töprengenek a forrásukon, de a megoldás még várat magára.
Scott Hyman, a Sweet Briar College csillagásza korábbi megfigyelési adatok elemzése közben bukkant rá egy titokzatos rádióforrás nyomára. Eredetileg milliszekundumos pulzárokat keresett, amikor egy furcsa jel tűnt fel számára. A jelek rendszeres időközönként érkeztek, ám később kiderült, hogy a forrás nem a hagyományos pulzárokra jellemző módon működik.
A rejtélyes rádióforrás nyomában
Már 2002 szeptemberében találkozott Hyman egy szokatlan forrással a Tejútrendszer központi részén. Az objektum 77 percenként öt erős rádiókitörést produkált, majd elnémult. Évekig kereste hasonló forrásokat, de nem találta meg őket.
Húsz évvel később, a MeerKAT rádióteleszkóp adatait vizsgálva, Hyman egy olyan objektumot fedezett fel, amely hasonló tulajdonságokat mutatott, mint a pulzárok, de ritkábban sugárzott. Az ASKAP rádióteleszkóp archív adatai is megerősítették, hogy a rádiójelek 62,2 percenként ismétlődtek.


Az LPT J1555−5631 nevű objektumot végül a hosszú periódusú tranziens rádióforrások közé sorolták. Ezek az objektumok erős rádiójeleket bocsátanak ki, amelyeket hosszú szünetek követnek. Egyelőre csak néhány ilyet ismerünk a Tejútrendszerben.
Mi állhat a különös objektumok mögött?
- 1. a pulzárokat,
- 2. a magnetárokat
- 3. és a fehér törpéket.
A pulzárok gyorsan forgó neutroncsillagok, amelyek sugárzása világítótoronyként pásztázza az eget. A magnetárok ezzel szemben rendkívül erős mágneses térrel bíró neutroncsillagok, melyek mágneses aktivitása miatt energia-kitöréseket okozhatnak.
A fehér törpék is felmerülnek lehetséges magyarázatként. Ezek a csillagmaradványok lassan forognak, és ha kettős rendszert alkotnak más csillagokkal, kölcsönhatásuk erőteljes rádiójeleket generálhat.
Egy különleges részlet árulkodhat
Az LPT J1555−5631 esetében 62,2 percenként két rádióimpulzus jelentkezett, amelyek csúcsfényessége azonos volt, de időtartamuk eltért.
Ezek az impulzusok különböző polarizációt mutattak, ami arra utal, hogy a sugárzás az objektum két mágneses pólusa körül keletkezhetett. A tengelyek szinte merőlegesen állhatnak egymásra.
Az impulzusok közötti eltérés nem felel meg egy egyszerű mágneses tér elvárásainak, mivel csak 165,4 fokos különbséget mértek a ciklusban. Ez bonyolultabb mágneses szerkezetre utalhat.
Miért hallgatnak el ezek a források?
A legnagyobb rejtély, hogy ezek az objektumok miért szüntetik meg hirtelen a sugárzásukat, miután egy ideig rendszeresen sugároznak.
Az LPT J1555−5631 az első megfigyelések óta nem adott új jelet, de ez nem jelenti azt, hogy végleg elnémult. Hasonló források, mint a GCRT J1745−3009, idővel újra aktivizálódtak.
A kutatók további megfigyeléseket terveznek, hogy azonosíthassák azokat a tulajdonságokat, amelyek alapvetőek ezeknél az objektumoknál. Remélik, hogy újabb források felfedezése segíthet a rejtély megoldásában.
Tetszett a cikk? Kövess minket Facebookon!
Minden nap elsőként látod a legérdekesebb híreket és történeteket.
