A Parkinson-kór, amely milliókat érint világszerte, gyakran rejtett jelekkel kezdődik. Bár a betegség gyógyíthatatlan, a korai felismerés és a megfelelő életmód sokat segíthet a tünetek enyhítésében. A legújabb kutatások a bélflóra vizsgálatára irányítják a figyelmet, ami új utakat nyithat a diagnózisban.
A Parkinson-kórt jellemzően a remegéshez és a mozgáslassuláshoz kapcsolják, de a tünetek megjelenésekor már jelentős idegsejtkárosodás állhat fenn. Azonban a betegség korai jelei már a bélben is felfedezhetők. A kutatók a bél–agy kapcsolat fontosságát hangsúlyozzák, amely a bélmikrobiom eltérésein keresztül már tünetmentes embereknél is jelezheti a genetikai kockázatot.

A bélflóra összetétele fontos szerepet játszhat a Parkinson-kór korai felismerésében. Egy új tanulmány szerint a bélmikrobiom vizsgálata segíthet azonosítani a magas kockázatú egyéneket, még a klasszikus tünetek megjelenése előtt.
A kutatók 464 brit és olasz résztvevő adatait elemezték, köztük Parkinson-kóros betegeket és egészséges kontrollszemélyeket. A vizsgálat arra is kiterjedt, hogy tünetmentes, de a GBA1 gén bizonyos változatait hordozó egyéneknél is megfigyelhetőek-e eltérések. E génváltozat az egyik legjelentősebb genetikai kockázati tényező a Parkinson-kór kialakulásánál.
Az eredmények szerint a Parkinson-kóros betegek bélflórája jelentősen eltért az egészségesekétől. A kutatók 176 olyan mikrobiális fajt azonosítottak, amelyek eltérő arányban voltak jelen a különböző csoportokban.
Egyes baktériumok felszaporodtak, miközben csökkentek azok a baktériumcsoportok, amelyek gyulladáscsökkentő hatású anyagokat, például butirátot termelnek.
Érdekes megfigyelés, hogy a tünetmentes GBA1-hordozóknál is kimutathatók voltak a Parkinsonra jellemző bélflóra-változások. Minél kifejezettebbek voltak ezek az eltérések, annál gyakoribbak voltak a korai panaszok, mint például emésztési vagy enyhe mozgásos problémák.