Az ősi poligonális falak, amelyek Peruban és Bolíviában találhatók, mindig is lenyűgözték az embereket. Hogyan építették őket ilyen tökéletesen illeszkedő kövekből? A modern tudomány és történelem számos elmélettel próbálja megmagyarázni ezt a rejtélyt.

A történészek úgy vélik, hogy az őseink egyszerű kő- és tömbcsiszolási technikákat alkalmaztak ezeknek a falaknak az építéséhez. Törökországban és Olaszországban is találunk hasonló maradványokat, amelyek azt sugallják, hogy ez a módszer nem volt egyedülálló a dél-amerikai kultúrák számára.

Ezek a kövek nemcsak külsőleg illeszkednek tökéletesen, hanem belülről is egyenesek. A földrengések utáni elmozdulások azonban felfedik a falazat belső struktúráját, ahol a tömbök elmozdultak.

Az alternatív elméletek szerint a kövek talán képlékenyek voltak az építés során. Valójában a "gyurma technológia" kifejezés is megjelent, amely szerint a tömbök formázhatók voltak, mint a gyurma, és kötéllel vagy spatulával alakították őket.

Egyes vélemények szerint az őseink képesek voltak meglágyítani a köveket, hogy azokat könnyebben formázhassák. Ez a feltételezés azonban túl merésznek tűnik, mivel nem tudjuk, hogyan lehetne a kristályos szerkezetet amorf anyaggá alakítani, majd visszafagyasztani anélkül, hogy megolvadna.

Sacsayhuamán, Peru egyik legérdekesebb helyszíne, ahol poligonális falazatok mellett furcsa sziklametszetek is találhatók. Ezek a metszetek úgy tűnnek, mintha egy óriási spatulával vágták volna őket.

Különféle helyeken találhatók olyan nyomok, amelyek arra utalnak, hogy a kövek valaha lágyak voltak. Ezek a nyomok megtalálhatók Spanyolországban, Törökországban, az USA-ban, Máltán, Azerbajdzsánban és Oroszországban is. Mintha a kőzet akkoriban félszáraz agyagként viselkedett volna, amely nem hagyott nyomot az állatok lábnyomairól, de a kocsik kerekei nyomait igen.

Egy másik érdekes jelenség a gránitban található kavicsok jelenléte, amelyek az Altaj hegységben fordulnak elő. A gránitot általában magmás kőzetként tartják számon, de a kavicsok jelenléte arra utal, hogy a gránit alacsony hőmérsékleten alakult ki, talán oldatban, nem pedig olvadékban.

A "kőgombák" nevű formációk is például azt sugallják, hogy valamikor a múltban a kőzetek képlékenyek voltak, és az erózió formálta őket a ma ismert alakjukra. Ezek az oszlopos elválások hatszögletű formákat hoztak létre, ami szintén a képlékenység jele lehet.

A kaukázusi dolmenek közelében található formátlan kőzettömegek is azt sugallják, hogy a dolmenek lemezeit képlékeny anyagokból készítették. Ezek az anyagok a föld mélyéről származhattak, és az építkezések során szilárdultak meg.