Negyven év várakozás után a NASA végre megtörte a csendet: a James Webb-űrtávcső azonosította azt a sugárzást, amely mindent megváltoztathat az űrkutatásban
A James Webb-űrtávcső egy csillagkeletkezési régióban különleges sugárzást észlelhetett, amely 1986 óta keresett. A trihidrogén-kation különös jelét eddig sem az űrben, sem laboratóriumban nem sikerült azonosítani.
A trihidrogén-kation (H₃⁺) jelentős szerepet játszik a csillagközi tér kémiai folyamataiban, hozzájárulva összetett szerves molekulák kialakulásához. A három hidrogénatommagból és két elektronból álló részecske már ismert a csillagközi gázfelhők és a Jupiter sarki fényei kapcsán, de egy bizonyos sugárzását eddig nem sikerült detektálni.


A trihidrogén-kation sugárzása
A molekula különleges struktúrája miatt nehéz volt kimutatni a sugárzását. A három hidrogénatom szabályos háromszög alakzatban helyezkedik el, így az elektromos töltéseloszlása szimmetrikus, ami megakadályozza, hogy a forgás során sugárzást bocsásson ki.
Fu-Shih Pan és Takeshi Oka fizikusaik azt feltételezték 1986-ban, hogy a molekula forgása közben fellépő erők torzíthatják az alakját, ami elegendő lehet ahhoz, hogy sugárzást bocsásson ki. Ezeket a jelenségeket a fizikában "tiltott átmeneteknek" nevezik.
Bár a tiltott átmenetek nem lehetetlenek, a kvantummechanikai szabályok szerint ritkán következnek be, ezért a megfigyelésük nehéz.
A James Webb-űrtávcső végül sikeresen észlelt sugárzást egy fiatal csillag környezetében. A Johns Hopkins Egyetem csillagászai, David Neufeld vezetésével, a HH 168 objektum vizsgálatakor találtak rá az eddig elkerült jelre.
A HH 168 a Herbig–Haro-objektumok közé tartozik, amelyek fiatal csillagok környezetében jönnek létre. A fejlődő csillagok nagy sebességgel anyagsugarakat lövellnek ki, amelyek a környező gázfelhőkbe csapódva forró lökéshullámokat keltenek.
A fiatal csillagokat körülvevő sűrű porfelhők miatt az ilyen területek megfigyelése nehéz. Az infravörös tartományban dolgozó James Webb-űrtávcső azonban képes átlátni a poron, lehetővé téve eddig rejtett folyamatok tanulmányozását.
A kutatók a HH 168 megfigyelése során 26 rendkívül halvány színképvonalat azonosítottak, amelyek hullámhossza megegyezett a trihidrogén-kation korábban megjósolt sugárzásának hullámhosszaival. "A legerősebb jel statisztikai szignifikanciája elérte a 72 szigmát, ami rendkívül nagy bizonyosságot jelent."
A csillagászoknak először sikerült közvetlenül megfigyelniük a keresett sugárzást. A felfedezés ugyanakkor meglepetéseket is tartogatott: a trihidrogén-kation sugárzása sokkal erősebb volt a vártnál.
A mérések rámutattak, hogy a molekula sugárzása a forró molekuláris hidrogénével azonos helyeken jelent meg, jelezve, hogy a fiatal csillag lökéshullámai mindkettőre hasonló hatást gyakoroltak.
A jelenség magyarázatára számítógépes modelleket használtak, de egyik sem adott kielégítő választ. Míg egyes modellek jól leírták a molekuláris hidrogén sugárzását, a trihidrogén-kation esetében a jósolt jel sokkal gyengébb volt az észleltnél.
Továbbra sem világos, miért sugárzott ilyen intenzíven a molekula. Azonban egy másik fiatal csillag, a HH 211 környezetében is ugyanazt a jelet találták, ami arra utalhat, hogy a jelenség nem ritka, csak eddig nem voltak megfelelő műszerek a kimutatására.
Ez a felfedezés megerősíti a korábbi számításokat, és hozzájárulhat a csillagok születése körüli kémiai és fizikai folyamatok jobb megértéséhez.
Tetszett a cikk? Kövess minket Facebookon!
Minden nap elsőként látod a legérdekesebb híreket és történeteket.
