Egy műhold olyan természeti jelenséget örökített meg Új-Zéland közelében, amely egyszerre lenyűgöző és veszélyes. A Chatham-szigetek körüli vizekben egy hatalmas algafolt ragyog, amit egy víz alatti fennsík táplál. Ez a képződmény azonban veszélyt hordoz a helyi tengeri emlősökre is.
A Chatham-szigetek, melyek tíz szigetből állnak, nagyjából 840 kilométerre találhatóak Új-Zéland partjaitól, és a Chatham-hát víz alatti magaslata veszi őket körbe. Ez a magaslat a mélyből érkező hideg, tápanyagban gazdag vizet a felszínre nyomja, ahol a nyári hőmérsékletekkel keveredik, ideális feltételeket teremtve az algák burjánzásához.

Az algavirágzás, amely a felvételen látható, az elmúlt évek egyik legnagyobb eseménye volt. Az algafolt nagyrészt cocolithophorákból állt össze, amelyek fitoplanktonként napfényből nyerik energiájukat.
Noha a fotót infravörös szűrővel javították, a mikroorganizmusok tömege az űrből szabad szemmel is tisztán kivehető lett volna.
A mikroszkopikus organizmusok, mint tápláléklánc alapjai, a Chatham-szigetek környékén különösen bőségesek, ezáltal a terület a tengeri biodiverzitás központjává vált. Pingvinek, fókák, albatroszok és számos más faj talál otthonra itt, miközben a bőséges táplálék több tucat bálnafaj, például kardszárnyú delfinek és ámbráscetek számára is vonzó.
Bár a víz alatti fennsík táplálékot biztosít, a cetek számára veszélyt is jelent. A sekély vizekben könnyen eltévedhetnek, és a dagály visszahúzódásával csapdába eshetnek. A gömbölyűfejű delfinek különösen sebezhetők, mivel hajlamosak követni társaikat. 2022 októberében például közel 500 egyed pusztult el így, a legsúlyosabb eset pedig 1918-ban több mint ezer áldozattal történt.