Szovjet hagyományok szerint a vasbeton használata mindig prioritás volt, különösen az építkezéseken. Ez a mentalitás még ma is érzékelhető, például a szomszédos épületek vastag falainál.

A szovjet építészeti hagyományok egyik jellemzője, hogy az épületek szerkezete gyakran elképesztő súlyokat hordoz. Akár atomtámadásnak is ellenállnának ezek a masszív építmények, annyira erősek.

Az építkezések során nemcsak a házak, hanem más struktúrák, például kerítések is a masszivitás jegyében készültek. Az én kerítésem alapja mély és széles, az apósom tervei alapján készült, aki mindig a tartósságra törekedett.

Az évek során a kerítés állapota romlott, a rozsdásodás és a beton alap erodálódása miatt. Bár még évtizedekig kitart, végső soron nem fogja kibírni az idő próbáját.

Eközben más országok, ahol kedvezőtlenebb az időjárás, sokkal egyszerűbb módszerekkel építkeznek. Ezek a megoldások gyorsak, praktikusak, és nem igényelnek betonozást.

Kanadában például az éghajlat kihívásai ellenére egyszerű, de hatékony kerítések épülnek. A hideg időjárás ellenére az ottani emberek nem bonyolítják túl az építkezést.

A kanadai kerítések egyszerűségükben rejlik nagyszerűségük. A tartóoszlopokat csak a talajba helyezik, deszkákkal vagy drótkerítéssel kombinálva, mindenféle beton nélkül.

Az egyik fő oka annak, hogy Kanadában nem használnak betont a kerítésekhez, a talaj fagyási mélysége. A fagyás okozta talajmozgások miatt nem érdemes mélyre fúrni és betonozni.

A fagyás okozta talajmozgás ellensúlyozására a kanadaiak innovatív megoldást találtak. Az oszlopok alá fúrt lyukakba speciális szerkezeteket helyeznek, amelyeket homokkal töltenek fel.

Az alábbi képen látható szerkezet homokkal van körülvéve, amely stabilitást biztosít a kerítésnek, megakadályozva, hogy a fagyás kimozdítsa azt a helyéről.

A szerkezet felső része üresen marad, amit kaviccsal töltenek meg, biztosítva ezzel, hogy a kerítés a szél hatására ne dőljön meg.

Ez az egyszerű megoldás hatékonyan ellenáll a talajmozgásnak, amelyet a fagyás okoz, és más időjárási hatásoknak is.

Ez a módszer minimális anyag- és időráfordítást igényel, és nem szükséges hozzá a hagyományos betonozás. Vajon Magyarországon is alkalmazható lenne ez a megközelítés?