A jövő energetikai forrásai közt egyre gyakrabban emlegetik a Holdat, amely a japán tervek szerint egyedülálló szerepet tölthetne be. Az űrből gyűjtött napenergia átvitelének lehetősége különleges technikai kihívásokat rejt, de forradalmi változást is hozhat az energiaellátás terén.
A japán napgyűrű projekt célja, hogy a Hold egyenlítőjén elhelyezett napelemekkel hozzanak létre egy folyamatos energiaforrást. A napenergiát mikrohullámok vagy lézersugarak révén juttatnák el a Földre, ami radikális változást hozhatna az energiaellátásban és az űrtechnológiában egyaránt, ahogy azt a Times of India is megemlíti.
Egy képzeletbeli napgyűrű, amely a Hold körül helyezkedne el, napelemekből álló struktúrája révén alakítaná át a napfényt elektromos energiává. A Holdon tapasztalható állandó napsütés miatt a napelemek folyamatosan működhetnének, így biztosítva az állandó energiaellátást.

A Hold felszínére telepített napelemek képesek a folyamatos nappali fényből áramot generálni, mivel a Hold egyik oldala állandóan napos. Így a rendszer éjjel-nappal termelne energiát, amit aztán a Földre küldenének.
Bár a napgyűrű koncepciója hatalmas energiakapacitást ígér, amely a Föld szükségleteit is bőven meghaladná, a megvalósítás komoly kihívásokkal jár. A magas költségek, a technológiai nehézségek és a nemzetközi együttműködés szükségessége miatt ez a projekt egyelőre inkább távoli lehetőség.
A NASA új, lenyűgöző képfelvételeket tett közzé a Holdról, amelyeket az Artemis-program során készítettek. Az Orientale-medence a legújabb felvételen teljes pompájában látható, amit először tekinthetett meg emberi szem az Artemis II küldetés során.
Az emberiség történelmében az űrkutatás új mérföldkövéhez érkezett, amikor az Artemis II küldetés során az űrhajósok minden eddiginél távolabb jutottak a Földtől. Ez a jelentős távolság új korszakot nyitott meg a világűr felfedezésében, ahol az Orion űrkapszula legénysége nemcsak a határokat feszegeti, hanem a jövőbeli holdi landolásokhoz szükséges teszteket is végrehajtja.