A hegyek magasságának korlátai érdekes témát jelentenek a geológiai kutatásokban. Bár a Föld legmagasabb pontja, a Mount Everest impozáns méreteivel lenyűgöz, felmerül a kérdés, miért nem találkozunk ennél magasabb hegyekkel bolygónkon.
A Himalája hegységben található Mount Everest a maga 8848 méteres magasságával a Föld legmagasabb hegycsúcsa. Azonban a Himalájában számos más hegy is eléri majdnem ugyanezt a magasságot, mégsem látunk 10 km-nél magasabb hegyeket. Mi ennek az oka? A földtörténet során a litoszféra lemezeinek ütközése során keletkeztek a hegyek, amikor a földkéreg felgyűrődött. Ez a magyarázat azonban nem teljes, hiszen nem minden hegy ilyen módon jött létre.
Az Urál például nem a lemeztektonika során emelkedett ki, hanem a mélyből feltörő fluidumok nyomása hozta létre. Ezek a hegyek gyakran kísérik összeomlások, mint ahogy azt egy kőbányai robbantás során is megfigyelhetjük. Az ilyen hegyek keletkezése és pusztulása a geológiai folyamatok izgalmas példája.
A Föld gravitációja egy jelentős tényező, amely meghatározza a hegyek maximális magasságát. A gránit, mint a legszilárdabb kőzet, határozza meg a csúcsok stabilitását, hiszen a kőzetek szilárdsági határa korlátozza a további növekedést. Egyszerű képletekkel is igazolható, hogy a gravitációnak köszönhetően a hegyek nem nőhetnek magasabbra.
A hegyek növekedése során az alapjukban lévő kőzetekre nehezedő nyomás is folyamatosan nő. Amikor a nyomás meghaladja a kőzetek szilárdsági határát, a kőzetek összeomlanak. A gránit sűrűsége és a gravitációs gyorsulás megállítja a további növekedést. Mindez azt eredményezi, hogy a hegyek nem emelkedhetnek a végtelenségig.
A történelem során előfordulhatott, hogy a hegyek a jelenleginél magasabbak voltak, azonban az alapjuk nem volt képes sokáig megtartani őket. Az elkerülhetetlen összeomlás után a hegyek magassága csökkent.
Egy másik hegyformáló folyamat során az alulról feltörő anyagok képeztek kupolát a felszínen, amely azután összeomlott, amikor a nyomás megszűnt. Így alakultak ki a gyűrűs szerkezetek, mint például az Oroszországban található Kondyor-hegység. Ezek az összeomlások gyakran jelentős mennyiségű törmeléket hagynak maguk után.
Az ilyen képződmények belsejében található nemesfémek, mint a platina, azt jelzik, hogy a hegyek mélybeli fluidumok hatására jöttek létre. Az idők folyamán a folyóvíz kimosta a nemesfémet tartalmazó kőzeteket, gazdag lelőhelyeket hozva létre.
A vulkáni tevékenység is jelentős szerepet játszott a hegyek kialakulásában. Az ősi kalderák, mint hatalmas vulkánok kupoláinak összeomlása hozta létre, amelyeket később kisebb vulkánok követtek. Az ilyen geológiai események sokféle hegyformát eredményeztek a Föld különböző részein.
