A félénk gyerekek világát sokszor félreérti a szülő: ami védelemnek tűnik, az könnyen akadállyá válhat
Szülőként sokan aggódnak, ha gyermekeik visszahúzódnak a játszótéren vagy egy társasági eseményen. Azonban megértve a háttérben rejlő biológiai tényezőket, rájövünk, hogy nem érdemes erőltetni a gyerekek viselkedésének megváltoztatását.
Jerome Kagan, a Harvard Egyetem neves pszichológusa eleinte úgy gondolta, hogy a személyiségformálódás szinte kizárólag a nevelés és a családi környezet függvénye. Azonban későbbi kutatásai során rájött, hogy a biológiai tényezők jelentős szerepet játszanak. Az 1970-es évek végén végzett kísérletek során azt fedezte fel, hogy a csecsemők reakciói új helyzetekben jelentős eltéréseket mutatnak.
A biológia szerepe a személyiségben
Kagan kutatásai kimutatták, hogy a félénkség mögött gyakran egy veleszületett érzékeny idegrendszer áll. Az amigdala – amely a fenyegetések felismeréséért felelős – egyes gyerekeknél sokkal alacsonyabb ingerküszöbbel aktiválódik.
Ami egy átlagos babának vagy kisgyereknek csak egy izgalmas újdonság, az az érzékeny idegrendszer számára azonnali vészhelyzetet jelent.
Ez a felismerés alapvetően megváltoztatta a félénkség megítélését. Az elzárkózás nem hibaként vagy nevelési problémaként értelmezendő. Kagan megfigyelte, hogy az érzékeny gyerekeknél gyakrabban jelentkeztek allergiás tünetek, mint például ekcéma vagy szénanátha, ami genetikai tényezők jelenlétére utal.
A szülői hozzáállás fontossága
Gyakori szülői reakció, hogy a gyereket erőltetik a társaságba való beilleszkedésre. Kagan hangsúlyozza, hogy ez a megközelítés nem segít, sőt, csak fokozza a stresszt és a félelmet. Ehelyett a gyengéd, fokozatos megközelítés a kulcs.
A helyes kulcs a gyengéd, fokozatos megközelítés: az ismeretlent lépésről lépésre kell ismerőssé varázsolni.
Amikor a gyerek új környezetbe kerül, fontos, hogy előzetesen megismerje azt és kis lépésekben szokjon hozzá. Nem az a cél, hogy harsány személyiséget alakítsunk ki, hanem hogy a gyermek saját maga tudja kezelni a szorongását.

A hosszú távú hatások
Kagan kutatásai szerint a gyerekek fejlődését hétéves korukig jelentősen befolyásolja a környezet. Ebben az időszakban a szülői támogatás segíthet enyhíteni a veleszületett érzékenységet. Hétéves kor után a minták megszilárdulnak, és a félénk gyerekek nagy része később is visszahúzódó maradhat.
Érdekes módon, amikor Kagan visszahívta felnőttként korábbi kísérleti alanyait, kiderült, hogy sokan közülük határozott, szociálisan aktív felnőttekké váltak. Azonban az idegrendszerük reaktív maradt, ami arra utal, hogy a veleszületett érzékenységet nem lehet teljesen megváltoztatni, de azt megtanulhatjuk kezelni.

A szakértők rávilágítanak arra is, hogy a biztonságos szülői kötődés a legjobb védelem. Az érzelmi stabilitásban nevelt félénk gyerekek később kisebb eséllyel szenvednek szorongásos zavaroktól.
Tetszett a cikk? Kövess minket Facebookon!
Minden nap elsőként látod a legérdekesebb híreket és történeteket.
