Egyedülálló galaktikus gyűrűt fedeztek fel: ez a lelet alapjaiban kérdőjelezheti meg, amit a világról gondolunk
A csillagászok nemrégiben egy hatalmas, gyűrű alakú struktúrát fedeztek fel a világegyetem távoli részében. Ez a képződmény, amelyet „Nagy Gyűrűnek” neveztek el, körülbelül 1,3 milliárd fényév átmérőjű, és nehéz beilleszteni a világegyetem fejlődéséről alkotott jelenlegi elméleteinkbe.
A Nagy Gyűrű felfedezése Alexia Lopez nevéhez fűződik, aki a University of Central Lancashire csillagászaként 2024-ben mutatta be eredményeit az Amerikai Csillagászati Társaságnak. A felfedezést később a Journal of Cosmology and Astroparticle Physics szakfolyóiratban is publikálták. Lopez korábban már egy másik, hasonlóan nagy szerkezetet is azonosított ugyanazon az égterületen, amelyet „Óriás Ívnek” neveztek el. E két gigantikus objektum jelenléte azért is jelent problémát, mert a jelenlegi kozmológiai elméletek szerint ilyen méretű struktúráknak nem szabadna létezniük.
A Nagy Gyűrű rejtélye és a kozmológiai modellek kihívásai
A kutatók szerint az egyik legnagyobb kihívást a Nagy Gyűrű mérete jelenti. A kozmológiai modellek szerint az univerzumban kialakuló struktúrák elméleti felső határa körülbelül 1,2 milliárd fényévnél van. Ezzel szemben a Nagy Gyűrű és az Óriás Ív is meghaladja ezt a határt, ami új kérdéseket vet fel.
A jelenlegi kozmológiai modellek alapján ugyanis a világegyetemben kialakuló összefüggő struktúrák elméleti felső határát nagyjából 1,2 milliárd fényévnél húzzák meg.
A Nagy Gyűrű és az Óriás Ív mérete kihívást jelent a kozmológiai elvekre nézve, amelyek szerint az univerzum nagy léptékben egyenletesen kellene hogy elosztott legyen. Ezek a struktúrák azonban rávilágítanak a kozmosz makroszerkezeti anomáliáira.
Lehetséges magyarázatok a Nagy Gyűrű létezésére
Az egyik lehetséges magyarázat a barionos akusztikus oszcillációk (BAO) elméletében rejlik, amely a korai univerzumban terjedő akusztikus hullámok által létrehozott galaxiselrendeződéseket írja le. Azonban a Nagy Gyűrű mérete és formája nem illeszkedik pontosan ehhez a modellhez.
További elméletek is felmerültek, például Roger Penrose konform ciklikus kozmológiája, amely szerint az univerzum ciklikus fázisokon megy keresztül. Ez az elmélet megengedné a gyűrűs struktúrák kialakulását, de még mindig számos kihívással kell szembenéznie.
Egy másik teória a kozmikus húrok létezését veti fel, amelyek a korai univerzumban keletkezett topológiai hibák lehetnek. Bár ezekre nincs közvetlen bizonyíték, továbbra is vizsgálják őket elméleti síkon.
Véletlen elrendeződések lehetősége
Felmerült annak a lehetősége is, hogy a Nagy Gyűrű és az Óriás Ív csupán a galaxisok véletlenszerű elrendeződésének eredménye. Ha ez igaz, akkor ezek a struktúrák nem valódi, összefüggő képződmények, hanem csak a mi nézőpontunkból tűnnek egyetlen alakzatnak.
Bár a csillagászok szerint ennek az esélye meglehetősen kicsi, nem zárható ki teljesen.
Hasonló struktúrák keresése
A Nagy Gyűrű és az Óriás Ív létezése újabb megfigyeléseket igényel, hogy pontosan megérthessük ezen struktúrák tudományos jelentőségét. Ezek a gigantikus anomáliák közvetlen szomszédságban helyezkednek el, ami még különlegesebbé teszi őket a tudomány számára.
