Egyetlen kecskére hárult minden bűn: a bűnbak szó eredete sötét rituálék nyomába vezet
A bűnbak fogalma mélyen gyökerezik történelmünkben és kultúránkban. A legtöbb ember számára a bűnbak az a személy, akit hibáztatnak valamiért, amiért valójában nem ő a felelős. Ez a szerep nem irigylésre méltó, hiszen az igazságtalan vádak és a mások bűneinek átvállalása gyakran terheli őket.
Az ókori Izraelben a bűnbak szertartásának része volt a jom kippur, az engesztelés napja. Ezen az ünnepen a főpap egy bikát áldozott fel, hogy kiengesztelje az év során akaratlanul elkövetett bűnöket. Ezután két kecskét vezettek a szent sátor elé, és sorsolással döntötték el, melyikük áldozatik fel, és melyiküket űzik ki a sivatagba bűnbakként.
A bűnbak szerepe az volt, hogy magára vegye Izrael népének bűneit. Ezt a kecskét a főpap kézrátétellel jelölte meg, és a bűnök ráolvasásával terhelte meg. A rituálé során a bűnbakot vörös gyapjúszalaggal a fején vitték a pusztába, ahol a démonnak, Azazelnek ajánlották fel.
Azazel, akinek a bűnbakot felajánlották, sokféle értelmezésben jelenik meg. Egyesek szerint démonfejedelem, míg mások szerint pusztaságot vagy sziklát jelent. Mivel a zsidó törvények tiltották a démonoknak való felajánlást, Azazel valódi jelentése vitatott.
A jom kippur szertartásának célja az volt, hogy megtisztítsa a szent sátrat az izraeliták bűnei által okozott morális szennyeződéstől. Ennek részeként a bűnbakot Azazelhez küldték, bár a gyakorlatban sokan vitatták ennek a jelentőségét. A bűnbakot végül sok esetben egy szikláról taszították le, hogy megakadályozzák a visszatérését.
