A Bikini-szigetek története nemcsak a nukleáris kísérletekről szól, hanem arról is, hogyan képes a természet alkalmazkodni még a legszélsőségesebb körülményekhez is. A szigetek lakosai és az ottani élővilág sokáig szenvedett a sugárzás következményeitől, de az élet meglepő módon újra virágzásnak indult.
A Stanford Egyetem kutatói meglepődtek, amikor a Bikini-atollra látogatva azt tapasztalták, hogy a helyi korallzátonyok meglepően jól alkalmazkodtak a radioaktív környezethez. Annak ellenére, hogy a sugárzás szintje még mindig nagyon magas, az állatok és a növények életre keltek ezen a területen.
A szigeten 1946 és 1958 között végrehajtott 23 nukleáris teszt hatalmas károkat okozott. A robbanások ereje összesen 42 millió tonna TNT-nek felelt meg, és számos közeli sziget lakói szenvedtek sugárbetegségben. Ezek az események drasztikusan megváltoztatták a Bikini-sziget ökoszisztémáját.
A víz alatti robbantások különösen károsak voltak a helyi élővilágra. A zátonyokat kilométerekre felszántották, és több korallfaj is kihalt. A radioaktív sugárzás szintje pedig még mindig magasabb, mint ami az emberek számára biztonságos lenne.
Bár a bioszféra jelentős károkat szenvedett, a Bikini-övezetben az élet mégis újra felvirágzott. Az övezetben több sügér és tonhal található, mint a környező atolloknál, és rengeteg kókuszrák él a tengerfenéken. Ezek az állatok egészségesek, és jól alkalmazkodtak a sugárzáshoz.
A tudósok megállapították, hogy a sugárzásra legérzékenyebb állatok nem tudtak életképes utódokat létrehozni, helyettük a többiek alkalmazkodtak a környezethez. A környéken már több mint hat évtizede nincs jelen az ember, így az ökoszisztéma zavartalanul fejlődhetett.
Az állatok jelentős része csak időnként látogatja meg a radioaktív területet, így elkerülve a sugárzás legnagyobb részét. A kókuszrákok például felnőttként a szárazföldre költöznek, így minimalizálva a sugárzás hatását.
Az emberi jelenlét hiánya lehetővé tette, hogy az élővilág megújuljon. Az emberek nem zavarják a halakat és nem rombolják a korallzátonyokat, így ezek a fajok nyugodtan szaporodhatnak és fejlődhetnek.
Összességében az emberi távolmaradás ironikus módon segített a természet regenerálódásában. Bár a sugárzás miatt az emberek nem élhetnek itt, az ökoszisztéma újra virágzásnak indult, mentesen az ember okozta problémáktól.
