Az űrhajós vallomása átírja az űrsétákról alkotott képet, új félelem került előtérbe
Az Artemis II küldetés során az űrhajósok számos kihívással néznek szembe, de ezek közül egyik sem olyan izgalmas, mint a visszatérés a Földre. A parancsnok, Reid Wiseman számára különösen fontos ez a szakasz, mivel személyes tapasztalatai is kapcsolódnak hozzá.
Az Orion űrkapszula hihetetlen sebességgel, 25 000 mérföld/órával tér vissza a Föld légkörébe, ahol elképesztő hőmérséklettel kell szembenéznie. Azonban Wiseman számára nem ez a legnagyobb aggodalom, hanem az a felismerés, amit korábban tett: a gravitáció okozta félelem az, ami igazán foglalkoztatja.
Az Artemis II küldetés hősei
Wiseman, aki korábban az ISS fedélzetén is megfordult, megosztott egy gondolatot, amely sokakat megérintett. Egy 2014-es űrséta után így fogalmazott: "Az #űrséta közben rájöttem valamire: régebben azt hittem a magasságtól félek, de most már tudom, hogy csak a gravitációtól féltem.” Ez a mondat jól tükrözi, mit jelent valóban eltávolodni a Földtől.
Az Artemis II küldetése során Wiseman és csapata a Hold körüli pályán repültek, megfigyelve annak távoli oldalát is. Ő volt az első ember Gene Cernan óta, aki ilyen közel irányította a Holdat, és így a legmesszebbre jutott emberek közé sorolható.
A visszatérés napján, április 10-én, a legénység a küldetés legkritikusabb részére készül fel. Szakértők szerint a légkörbe való visszatérés kockázatos, mivel az Orion extrém hő- és mechanikai terhelést szenved el.
Wiseman hangsúlyozta, hogy az űrhajósok nem vakmerő kalandorok, hanem alaposan felkészített szakemberek. „Közülünk senki sem olyan őrült, hajszálhúzós tesztpilóta, mint azok az 1950-es évekbeli pilóták, akikről olvasni lehet” – mondta a Mashable-nek. „Mi kiszámítottan cselekszünk. Addig nem repülünk ezzel a járművel, amíg a NASA mérnökei és az ipari partnerek nem állnak készen a repülésre. Mindent tudni fogunk a rendszerekről. Minden lehetséges meghibásodási módra felkészültünk.”
Az Orion várhatóan San Diego partjainál száll vízre április 10-én, este 20:00 után (EST), ahol a NASA és az amerikai védelmi minisztérium közösen végzi a mentési műveletet. Helikopterek segítségével stabilizálják a kapszulát, majd a legénységet egyenként emelik ki.
A visszatérés után a legénységet a USS John P. Murtha hadihajóra szállítják, ahol orvosi vizsgálatok következnek, mielőtt visszatérnének Houstonba. Bár a küldetés csak tíz napig tartott, a mikrogravitáció hatása jelentős az emberi testre.
Kevin Fong, a University College London kutatója elmondta, hogy a mikrogravitációban az izomzat gyorsan leépülhet. Például patkánykísérletek azt mutatták, hogy bizonyos izomcsoportok tömegének akár egyharmadát is elveszíthetik az első napokban. Ezt a hatást az űrhajósok speciális edzésprogrammal igyekeztek ellensúlyozni.
Az űrhajósok az Orion szűk terében is folytatták edzéseiket, speciális eszközökkel, mint például a lendkerék-alapú tréninggép. „Megváltoztathatjuk ennek az eszköznek a dinamikáját, így súlyemelést is végezhetünk vele. Tehát guggolhatunk. Deadliftet végezhetünk. Bicepsz-hajlítást végezhetünk. Magas húzást végezhetünk” – magyarázta Jeremy Hansen.
Az űrből való visszatérés azonban nemcsak fizikai, hanem érzékelési kihívásokkal is jár. Jasmin Moghbeli, aki 200 napot töltött az űrben, megjegyezte, hogy az űrben eltöltött idő után nehéz volt egyenes vonalban járni csukott szemmel.
Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy az űrben a belső fül egyensúlyrendszere gyakorlatilag inaktívvá válik. Andreas Mogensen is hasonló élményről számolt be: „Az első két napban bizonytalanul éreztem magam. A nyakam nagyon elfáradt attól, hogy fel kellett tartanom a fejemet.”
A gravitációhoz való visszaszokás szintén kihívást jelent. Jeanette Epps, aki több mint hét hónapot töltött az űrben, kiemelte, hogy minden nap szükséges a mozgás és a torna, még akkor is, ha az ember teljesen kimerült.
