Az emberiség régóta kíváncsi a Hold titkaira, és számos elmélet született már annak keletkezéséről. Bár sok részlet még homályba vész, a tudomány folyamatosan újabb elképzelésekkel áll elő, hogy megértsük, hogyan jött létre ez az égitest.
A Hold közel 400 ezer kilométerre kering a Földtől, és mindig ugyanazt az oldalát mutatja felénk, mivel tengelyforgása kötött. Gravitációs mezeje hatszor gyengébb, mint a Földé, és légkörét főként hidrogén és nemesgázok alkotják. Bár az ember először 1961-ben lépett a felszínére, sokak szerint az eredeti holdraszállás története megkérdőjelezhető.
Az egyik legelterjedtebb elmélet szerint a Hold egy hatalmas bolygóközi ütközés eredményeképpen jött létre, amelyben a Föld és a Theia nevű Mars-méretű bolygó ütközött össze. A kilökődött anyag gyűrűt formált, amely később egy kisebb égitestté, a Holddá állt össze.
Egy újabb elmélet, amelyet Simon Lock és Sarah Stewart dolgozott ki, a szinesztia fogalmát vezeti be. E szerint a Föld életének korai szakaszában egy forró, forgó fánkhoz hasonló égitest volt, amelyből idővel a Hold darabjai leválhattak.

Egyes feltételezések szerint a Föld is hasonló állapotban lehetett a kezdetekben, de ez az állapot csak rövid ideig, néhány száz évig tartott. Ekkor az objektum hőenergiájának és méretének jelentős részét elvesztette, ami után lassan érett bolygóvá alakult.
A szinesztia elmélet szerint a Föld és a Hold közötti hasonlóságokat is megmagyarázza, hiszen a Hold a Föld kérgéből származhatott. Bár az elmélet még nem bizonyított, rugalmasabb a korábbi modelleknél, mert kevésbé függ az ütközés idejétől vagy az égitestek méretétől.