Schubert Éva, a híres magyar színésznő, élete végén fájdalmas időszakokat élt meg, de a színház iránti szenvedélye sosem csillapodott. Az ikonikus szerepekben tündöklő művésznő számára a színpad jelentette a menedéket a betegségekkel teli utolsó években is.
A Kossuth-díjas színésznő, aki számos emlékezetes alakítással lopta be magát a nézők szívébe, utolsó éveiben sem hagyta el a színpadot. Lánya, Verebes Dóra elmondása szerint édesanyját a színház és az emberi kapcsolatok tartották életben, annak ellenére, hogy több súlyos betegséggel is szembesült.

Schubert Éva nemcsak színházi szerepei, hanem televíziós alakításai révén is ismertté vált, olyan produkciókban szerepelt, mint az Abigél, a Linda vagy a Szomszédok. Lillácska karaktere a Szomszédokban különösen közkedvelt lett. Ezekkel a szerepekkel örökre helyet biztosított magának a magyar kultúrában.
Verebes Dóra szerint édesanyja, bár egészségügyi állapota fokozatosan romlott, sosem adta fel. A csontritkulás és a motoneuron betegség ellenére is az élet örömeit kereste, és a színház jelentette számára a vigaszt a nehéz időkben.
„Anyu élete utolsó tíz éve betegségben telt, és ahogy ment az idő, egyre rosszabbul volt, csak kerekesszékkel tudott már közlekedni. Viszont ezeket az éveket önsajnálat nélkül, borzasztó nagy fegyelemmel csinálta végig, pedig közben irtózatos fájdalmai voltak” – fogalmazott Dóra.
„Amikor már elég vacakul volt, akkor is ment. Pásztor Erzsikével még játszott is, én pedig vittem mindenfelé. Sokan kérdezték, miért, mire azt válaszoltam: azért, mert ő így akarja, mert a színház, a találkozások, a beszélgetések feltöltik. Tele volt mondanivalóval, és soha egy percig nem szégyellte, hogy kerekesszékben ül” – mesélte Verebes Dóra.