Vogt Károly, a tehetséges magyar színész, mindössze 44 évet élt. Titokban tartotta halálos betegségét, amely végül korai halálához vezetett. A színpadon és a filmvásznon hagyott nyomai azonban örökre megmaradnak.
Sokan emlékeznek rá a "Régi idők focija" című film kapusaként, ami pályafutása egyik csúcspontját jelentette. Vogt karrierje ígéretesen indult, de az élet más utat szánt számára. Huszonhat évesen már országos hírnévre tett szert, és úgy tűnt, a magyar színjátszás meghatározó alakja lesz.
Vogt Károly 1947-ben született Rákosszentmihályon, és már gimnazista korában eldöntötte, hogy a színészet felé fordul. Bár egy ideig műszaki rajzolóként dolgozott, végül a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója lett. Kimagasló sportolói múltjával és kiváló színészi képességeivel hamar felkeltette a figyelmet, különösen a sport iránti szenvedélye tette őt különlegessé.

Sándor Pál filmjében, a "Régi idők focija"-ban a csodakapus Vallay szerepét játszotta, ami máig legismertebb alakítása. A szerepet szinte véletlenül kapta meg, egy válogatáson figyeltek fel rá, és szerződést kötöttek vele. A közönség és a szakma nagy jövőt jósolt neki, de a nagy áttörés végül elmaradt.
Bár több filmben és színházi előadásban is szerepelt, legtöbbször csak kisebb szerepek találták meg. A József Attila Színház társulatánál dolgozott, de egyre ritkábban került reflektorfénybe, és karrierje nem úgy alakult, ahogy sokan remélték.
Élete végén Vogt egy gyógyíthatatlan betegséggel küzdött, amit még legközelebbi kollégái előtt is titkolt. Horváth Sándor elmondása szerint Vogt attól tartott, hogy ha a színház vezetése megismeri az állapotát, elveszítheti állását. Ezért az utolsó pillanatig próbált és színpadra állt, ellentmondva az orvosi tanácsoknak.
1992 decemberében, csupán 44 évesen hunyt el. Bár karrierje rövidebb volt, mint amit tehetsége alapján várni lehetett volna, a "Régi idők focija" rajongói számára örökre Vallay, a csodakapus marad. Emlékezetes szerepe révén Vogt neve kitörölhetetlenül beíródott a magyar filmtörténetbe.