Herpai Sándor neve a magyar rockzene történetében örökké emlékezetes marad. Az egykori dobos, aki a V’Moto-Rock zenekar tagjaként vált híressé, tragikus körülmények között távozott közülünk. Élete során a zene volt a minden, mégis egy szomorú sorsfordulat tragédiába torkollott.
Sándor már fiatalon felfedezte a zene iránti szenvedélyét. Budapesten született 1954-ben, és a hatvanas évek beatkorszaka mélyen megérintette. Kezdetben gitározott, de a gimnáziumban a dobok iránti vonzalma lett az igazi szerelem. Az Operaház egyik ütőse tanította, és hamarosan a jazz világa is rabul ejtette. Tanulmányai során a jazz konzervatóriumba és a Bartók Béla zeneművészeti szakiskolába is felvételt nyert.
Sándor zenei pályafutása a Meteor és a V’73 zenekarokban kezdődött, ahol Lerch Istvánnal játszott együtt. Később Demjén Ferenccel megalapították a V’Moto-Rockot, amely gyorsan a népszerűségi lista élére került. Az együttes koncertjei teltházasak voltak, és a rockzene rajongói körében nagy népszerűségnek örvendtek.
A sikerekkel teli évek alatt Sándor élete csillogónak tűnt. A zenei világ csúcsán járt, és személyes élete is rendezettnek tűnt, boldog házasságban élt gyermekével. Azonban az évek során egyre csendesebbé vált, és a zenén kívüli élete kezdett megváltozni.
Beszéltek hozzá, féltően, gondoskodva, de már késő volt. Késő volt ahhoz, hogy megmentsék.
Demjén Ferenc, régi barátja, aggódva nyilatkozott, amikor Sándor állapota romlani kezdett. Pszichiátriára került, ahonnan később megszökött, és az állapota folyamatosan rosszabbodott. Hiába próbáltak barátai segíteni rajta, már csak orvosi segítség lett volna a megoldás.
Végül egy padon találták meg, ahol gyakran ült Leányfalun. Az alkoholba menekült, és talán egy saját világba zárkózott. Hiába érkezett a mentő, már nem tudták megmenteni az egykor zseniális zenészt.
A halálát követően kiderült, hogy a keringése összeomlott és a légzése is leállt. Tragikus sorsa emlékeztet mindenkit arra, hogy a zene szeretete néha nem elég az élet nehézségeinek leküzdéséhez. Emlékezzünk rá szeretettel és tisztelettel.
