📅 2026. jún. 26., péntek🎉
🕒 12 perccel ezelőtt frissítveGregor Bernadett, a színház világának egyik legismertebb alakja, hosszú idő után döntött úgy, hogy megosztja történetét a nyilvánossággal. A díjnyertes színésznő egy interjúban mesélt arról, miért hagyta el a filmes válogatásokat, és milyen múltbeli események formálták döntéseit.
A színpadon nyújtott teljesítményével Gregor Bernadett neve összeforrt a kiemelkedő szakmai minőséggel és eleganciával. Ám az utóbbi években a filmvászonról és a televízióból szinte eltűnt. Ez a visszavonulás nem a véletlen műve; egy korábbi negatív élmény miatt döntött úgy, hogy elkerüli a filmes castingokat.
Karrierje kezdetén Gregor Bernadett különleges szerencsével indult, ami teljesen új perspektívát adott számára. Nem kellett küzdenie a szerepekért, mivel a rendezők maguk keresték meg őt.
"Az életem első filmszerepét úgy kaptam meg, hogy András Ferenc filmrendező eljött és megnézett engem több darabban, még akkor Nemzeti Színháznak hívták a mostani Pesti Magyar Színházat, és felkért engem egy művészfilmnek a főszerepére. Egy olasz-magyar koprodukciós film volt, az volt a címe, hogy A Szent Lőrinc folyó lazacai."
A forgatás Szicília varázslatos tájain zajlott, és ez az élmény magasra tette a mércét számára. Ez idő alatt Bernadett megszokta, hogy a rendezők keresik fel.
"Valószínűleg itt én el lettem nagyon kapatva vagy kényeztetve, hogy ez így megy, hogy egy filmrendező felkér."
A nyugati típusú castingok megjelenése Magyarországon mély hatással volt rá. Bár igyekezett alkalmazkodni, a tapasztalatok fájdalmas nyomokat hagytak. "Amikor bejött ez Magyarországon, hogy castingra kell menni, én voltam is egyébként egy páron. De ezt olyan rémesen megalázónak éreztem, hogy maga azt, hogy én abba a helyzetbe keveredtem, hogy mondjuk egy ekkora helyiségbe elmegyek, és ott számmal ott kell álljak, mint a bűnözőknek a rendőrségen."
A művésznő úgy érzi, hogy a modern filmipari módszerek poszttraumás stressz tüneteit idézhették elő benne. "Tudom. De lehet egyébként, hogy poszttraumás stressz." Ennek ellenére nem érzi, hogy bármit is hiányolna az életéből a filmek hiánya miatt.
A színház jelenti számára a valódi menedéket, ahol teljes mértékben kiteljesedhet. Bár korábban filmsorozatokban is szerepelt, a színpad maradt az igazi otthona. "Hogyha most nekem össze kell hasonlítanom, hogy én mennyire szerettem forgatni, vagy nekem mennyi örömet okoz a színház, akkor valószínűleg azért sem érzem azt, hogy nekem most mindenféleképpen itt gyűrnöm kéne magam, hogy leküzdjem a castingokkal való ellenérzésemet és forgassak, mert én nagyon-nagyon elégedett vagyok színházi színésznőként."
