Maggie O'Farrell lenyűgöző regényében életre kelti annak lehetőségét, hogy Shakespeare egyik legismertebb tragédiája, a Hamlet, egy valós életbeli veszteségből merített ihletet. Hamnet, Shakespeare fia, 1596-ban, mindössze 11 évesen halt meg, nem sokkal a Hamlet első színpadra állítása előtt.

O'Farrell és Chloé Zhao közösen adaptálták a regényt filmre, amely a Szerelmes Shakespeare sötétebb, realista változataként jelenik meg. A film központi alakja nem Shakespeare, hanem felesége, Agnes, akit Jessie Buckley alakít, míg Paul Mescal érzékenyen formálja meg a költőt.

Paul Mescal a fiatal Shakespeare szerepében rendkívül meggyőző, míg Buckley Agnesként nyújt lenyűgöző alakítást. Agnes, aki mély kapcsolatot ápol a természettel, s közben William iránti szerelme is kibontakozik.

A film különös figyelmet szentel Agnes és William kapcsolatának, akik bár származásaik miatt különböznek, mégis egymásra találnak. Agnes terhessége azonban mindkét család számára bonyodalmakat okoz, különösen William édesanyjának, Marynek, akit Emily Watson kelt életre.

A történetben Agnes, aki tehetséges gyógyító, megbirkózik a család mindennapi kihívásaival, míg William Londonban próbál szerencsét. Az ikrek, Hamnet és Judith születése új fejezetet nyit az életükben, annak ellenére, hogy apjuk távol van.

De William távol töltött ideje súlyos terhet ró Agnesre és gyermekeikre, a Hamnet pedig többek között a házastársi elidegenedés feszült portréja.

Az alábbi jelenetek során Buckley olyan erőteljesen alakítja Agnes szerepét, hogy a nézők szinte érezhetik a karakter fájdalmát és küzdelmét, különösen a gyász jeleneteiben. A film emocionális csúcspontját jelentik ezek a pillanatok.

A film végső soron a gyermeknevelés mélységeit és a veszteség okozta fájdalmat boncolgatja. A művészet központi szerepet játszik a történetben, mint a gyógyulás és a megértés eszköze.

"Az érzelmi kiváltó okok és a moziközönség zokogását kiváltó biztonságos módszerek tekintetében egy gyermek korai halála egyenértékű négy ász birtoklásával" – írja a kritikus, aláhúzva a film érzelmi erejét.

A Hamnet megközelítésében a művészet a jövőbe vezető kapukat nyitja meg, és a gyógyulás útjaként szolgál. A film bemutatja, hogyan segíthet a művészet az embereknek megérteni és feldolgozni a világot körülvevő nehézségeket.