Egy látszólag ártalmatlan hiba vezetett a repülőgép tragédiájához
A repülés világa tele van olyan részletekkel, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Néha egy apróság, mint egy rosszul megválasztott színű szigetelőszalag, végzetes következményekhez vezethet.
1996. október 2-án az Aeroperú légitársaság Boeing 757-es járata felszállt Limából, hogy Santiagóba repüljön. A fedélzeten 61 utas és 9 személyzet kapott helyet, összesen 70 ember.
Az indulás után nem sokkal a pilóták azt vették észre, hogy a magasságmérők nem mutatnak értéket, majd a sebességmérők is leálltak. A pilótafülke megtelt különféle, ellentmondásos riasztásokkal, miközben a gép az óceán felett repült, teljes sötétségben.
A műszerek váratlanul újra működni kezdtek, ám az adatok zavarosak voltak. A pilóták próbálták visszanyerni az irányítást, de a szokatlan és ellentmondásos információk miatt nehezen tudtak dönteni. Az automata pilótát hiába próbálták aktiválni a két pilóta műszerei közötti eltérés miatt.
A repülőgép egyre távolabb került a parttól. Az irányító azt közölte, hogy a gép 1200 méteren repül, majd engedélyezte a fordulást. A magasságmérő szerint később 3000 métert is elértek, miközben a sebesség drámaian növekedett.
A pilóták megpróbálták csökkenteni a sebességet, de a fékszárnyak kiengedése nem hozott eredményt. A motorok teljesítményének csökkentése sem segített, sőt, újabb riasztások következtek, amelyek csak fokozódó zavart okoztak.
A pilóták segítséget kértek, hogy tájékozódhassanak a környező repülőgépekhez képest, de nem voltak a közelben más gépek. Ekkor hirtelen a földközelségre figyelmeztető jelzés is megszólalt.
Az irányító információi szerint a gép 1500 méteren repült, és a sebességük 370 km/h volt, miközben a pilóták műszerei szerint ez 685 km/h volt. A hatalmas eltérés sokkolta a személyzetet, ami további zavart eredményezett.
A földközelségre figyelmeztető jelzés újra megszólalt, miközben az irányító azt jelezte, hogy 2900 méteren vannak. Ekkor a pilóták meghallották, hogy a szárny a vízbe csapódik, és próbálták felemelni a gépet.
A baleset okát gyorsan feltárták: a kapitány oldali légnyomás-vevők letakarása nem szabványos szigetelőszalaggal történt. Az ezüst színű szalag szinte láthatatlan volt a repülőgép törzsén, így a személyzet nem vette észre a hibát.
A letakart érzékelők hibás adatokat szolgáltattak, ami a repülőgép rendszereinek zavarát okozta. A különböző műszerek közötti eltérés zavart okozott, és téves riasztásokat generált.
Az irányító által közölt adatok, amelyeket a fedélzeti számítógép továbbított, helytelenek voltak. Ez további zavart okozott a pilóták körében, akik elfeledkeztek a figyelmeztetésekről és a valós helyzetről.
1999 végén az áldozatok családjai jelentős kártérítést kaptak, ami pénzügyi nehézségeket okozott az Aeroperú légitársaságnak. A Boeing vállalatnak 2006-ig tartott a kártérítések rendezése.
