Egyedülálló küzdelmet vív Mónika, aki nemcsak a mindennapi élet nehézségeivel, hanem egy gyógyíthatatlan betegséggel is szembe kell néznie. Az élet megpróbáltatásai közepette, a megélhetés és a család fenntartása a legfőbb célja, hogy fia mellett maradhasson.
Mónika életét a hatodik kerületben végzett takarítói munka jelenti, ám a COPD nevű betegség miatt egyre nehezebbé válik számára a létezés. A levegő hiánya szó szerint megfojtja, miközben a múlt árnyai és a bizonytalan jövő is fenyegeti. Karácsonyra elvesztette lakását és munkáját, de nem hagyta magát: újra talpra állt. Jelenlegi munkája nem nyújt elegendő biztonságot, ezért a Szobabérlők Házába próbál jelentkezni.


Gyermekkorát Soroksáron töltötte, ahol a szeretet és a biztonság hiánya jellemezte mindennapjait. Szüleitől nem kapott megértést, és az iskolában sem talált valódi támaszra, így gyakori szökések jellemezték fiatalkorát.
Egy villamosmegállóban találták meg a rendőrök, amikor ismét megszökött. Végül intézetbe került, ahol legalább nyugalmat talált, amikor szülei végleg eltűntek az életéből. Bár az intézet sem volt idilli, mégis jobb volt, mint a családja.
Felnőttként próbálta rendezni a kapcsolatát családjával, de minden találkozási kísérlete kudarcba fulladt. A hosszú utazások sem hoztak közelebb egymáshoz, mindig falakba ütközött.
A férfiak, akikkel találkozott, gyakran tükrözték apja viselkedését, így a bántalmazás folytatódott életében. Egyik kapcsolatból menekült a másikba, állandó fenyegetettségben élve.
Mónika számára a túlélés vált a legfontosabb céllá, különösen, amikor a hideg téli éjszakákon semmivel indultak útnak Nyíregyházára.
Annak ellenére, hogy a betegsége mindennap szűkíti mozgásterét, Mónika továbbra is dolgozni vágyik. Hisz abban, hogy minden nap új lehetőséget hozhat, különösen fia miatt, aki számára a jövőt szeretné biztosítani.
A legfontosabb számára, hogy gyermeke ne kerüljön intézetbe. Mónika története a kitartás és a küzdelem példája, és ha valaki segíteni szeretne neki, itt tud vele kapcsolatba lépni.